Másnap reggel rendesen sikerült kikászálódnom az ágyból. Felöltöztem majd elmentem le s foglalkoztam kicsit Daliával. Subaru párpercre rá lejött felöltözve. Meglepetten nézett rám majd elmosolyodott.
- A kisasszony már ilyen korán felkelt? Talán beteg? -Viccelődött majd idejött hozzám és leült a kanapéra.
- Nem nem, csupán annyi, hogy nem bírtam tovább aludni. Kicsit stresszelek az előadás miatt. Nem tudom mire számítsak.
- Hm? -Nézett rám értetlenül.- De hiszen énekes voltál, akkor most mi a gond? Ez még nem is akkora közönség mint ami régen volt nem?
- Nem úgy értettem. -Majd sóhajtottam.- Kicsit aggaszt az amit Castiel mondott tegnap Deborahról és Amberről. Elég komolyan tűnt, nem hiszem, hogy kitalálta volna..
- És ha igen? Ha jól tudom ő mos "szerelmes" abba a csajba. A szerelmesek bármire képesek, kiszámíthatatlanok, sok butaságra képesek a szerelmükért. -Mondta komolyan mire én elvigyorodtam.
- Ooh~ Csak nem saját tapasztalat?
- He? Ja nem! - Kezdett mentegetőzni egyből. Én gonosz voltam és tovább nyaggattam, hogy "hadd halljam az igazat mert ha nem halálra csikizlek >:3 !". Kis birkózás után bevallt mindent.. Hm.. A vádlott bűnös! Tényleg tud Subaru is ilyen majom lenni? Mondjuk bármit ki lehet belőle nézni. Megkértem, hogy vigyen el a suliba mert én lusti vagyok begyalogolni odáig. A kocsiban még beszélgettünk majd megígérte, hogy eljön az előadásra mert akar egy jót nevetni. Milyen kedves mi? Ilyenkor aztán imádom a pofiját, legszívesebben meghúzogatnám neki mint mikor a nagyik szokták az unokájuk arcát. Auu >~< Na abba emberek bele lehet halni. Én mondom! A nagyik kicsinálnak a szeretetükkel és a túl sok sütivel. Mondjuk abból sosincs elég :3
[.......]
Nagy mákomra ma minden óráról kikértem a főpróba miatt. A tegnapi károkat helyrehozták és minden mehetett terv szerint. Újra beleerőszakoltam magam abba a habos ruhába, Rosa megcsinálta a hajam majd arról áradozott milyen szerencsés vagyok amiért felléphetek ebben a darabban. Oh tényleg? Akkor miért nem cserélünk hm? Mikor készen voltam, vagyis mikor mindenki elkészült elkezdtük a darabot. Semmi baj nem is volt az egésszel, egészen jól ment. Egész álló nap gyakoroltunk, csupán ebédszünetre álltunk meg 1 órakor. A délutánt még végig gyakoroltuk majd az előadás kezdete előtt 2 órával befejeztük a próbákat. Ennyi időnk, volt, hogy pihenjünk a fellépés előtt. Idő közben Haruék is megjöttem, hogy tuti helyük legyen majd, kicsit érdekes lesz eljátszani a Romeo és Júliát, főleg, hogy majd.. Bakker! Meg kell majd csókolnom Lysandert 0.0 Mamiii! Igen na ez az ami miatt egész eddig nem paráztam erre pont ma a fellépés előtt jön rám a "nem akarom, kizárt, hogy megcsinálom!" pánik? Hurrá Nana, nagyon ügyes vagy. A többiek is kiszúrták, hogy valami nem oké, így rögtön elkezdtek vallatni, hogy "mi a rák a bajod te lány?".
- Meg kell csókolnom Lysandert a végén.. -Vallottam be mire a srácok ledöbbentek. Natsuki kiakadt, hogy mi az, hogy én egy ilyen kis "senkit" fogok lesmacizni csak egy színdarab kedvéért. Haru összetört, totál ledöbbent. Lysander felé fordult majd megragadta a felsőjét.
- Egy marha gyors pici szájra puszi maximum. Meg ne lássam, hogy a saját javadra fordítod a dolgot! -Mondta gyilkos tekintettel a hófehérke képébe.
- Ugyan már Haru ^^" Lysander nem olyan típusú mint Castiel.. Nyugodjatok meg kérlek. -Próbáltam csitítani őket ami eddig nem kecsegtetett nagy eredménnyel.
- Gondoltam már rá. -Jelentette ki Lysy mire én akadtam ki. HEE?!.- De Nana nem hiszem, hogy örülne neki, majd ha akarja akkor fogok úgy cselekedni ahogy a szívem mondja.
- TE IS?!
Erre csak fáradtan sóhajtottam miközben fogtam a fejem s azt kívántam bárcsak lenne nálam ragasztó, hogy beragasszam a szájukat. Miután ezt lerendezték elmentek valami piáért, persze előtte alaposan kioktatták Lysandert aki csak hűvösen vágott vissza. Sose érd el egy nyugodt ember idegszálainak korlátait mert ha sikerül ott nagyon nagy gáz lesz. És Lysander nyugodt fajta.. De ezek képesek felbosszantani 0.0 Lysander és én leültünk a díszletek mögött és beszélgettünk, sok mindenről szó esett. Mondjuk Lysander kérdése kizökkentett a gondmentes elmélkedésemből.
- Nem hiányzik? - Kérdezte komoly hangon majd csak nézett rám azokkal a varázslatosan különleges szemekkel. Fű emberek ez akar valamit!
- Micsoda? -Néztem rá értetlenül.
- A zenei életed, a csillogás, a bandád. -Nézett rám komolyan, szemei lesték szavaimat.
- Hát.. -Ültem majd tekintetem a földre vándorolt, lábammal kalimpáltam s csak néztem ahogy a fodrok hogyan mozognak.- Hiányzik persze, de van jobb dolog is mint a csillogás. A jelen helyzetem is nagyon jó.
- Ha most választhatnál, melyiket választanád?
- Hogy melyiket..? - Gondolkoztam el majd lehunytam smaragdzöld szemeim. Előjöttek a régi szép emlékek s azok melyeket itt szereztem a Sweet Amorisban, persze emlékszem a botrányra is, na meg arra, hogy itt mi történt.
- Erre a kérdésedre most nem tudok válaszolni. Majd ha eljön az idő döntök.. -Majd ejtettem egy fél mosolyt felé. Ő csak nézett rám majd megenyhült a tekintete és bólintott.
Még egy ideig beszélgettünk majd én felálltam, hogy kimegyek és szívok egy kis friss levegőt. Felmentem a tetőre, vagyis fel botorkáltam a tetőre majd vettem egy nagy levegőt és körbenéztem. Már kezdett sötétedni, kicsit mozgott a levegő. A lehullott hó világított s így kicsit világosabbnak tűnt minden. Brr! Kicsit hideg van >~< Csak álldogáltam és nézelődtem mikor hallottam, hogy kinyílik az ajtó mögöttem. Hátra pillantottam majd láttam, hogy Deborah lép be rajta nagy mosollyal.
- Egyedül vagy? - Kérdezte mire én karba tettem a kezem s elfordítottam a fejem.
- Levegőzni jöttem, nem kell ezt is elrontanod. Mit akarsz megint hm?
- Csak el akartam köszönni mielőtt elmész. -Mondta "kedvesen majd elkezdett felém közeledni.
- Bocsi, de én nem megyek sehova. Biztos szívtál valamit ribizlikém, ha megbocsájtasz akkor már megyek is mielőtt megfertőzöl a hülyeségeddel.
- Ugyan már Rina. Legalább énekelj valamit nekem ^^ Utána úgy sem találkozunk többé, ma elmegyek örökre innen. Másfelé terel a sors, el kell, hogy váljunk.
- Hm... Végül is, ennyit még te is érdemelsz..
- Köszönöm. -Mosolygott, bár ezt inkább vicsorgás tudnám hasonlítani.
Add fel vágyaid, s fulladj kétségbeesésbe,
A gyönyör és a sötétség végtelen lépcsőjén!
Menj végig kínzó utadon
S táncolj az őrület határán!
Milyen csodás éjjel, mikor csordogáló véred nem áll el.
Elfeledtetek veled mindent,
Eltüntetem sebeid, így bosszúd teljesülhet!
Yes my lord!
Ha nem térnék vissza,
Zárj kalitkába
S a gyönyörű szörnyeteg melletted marad végül,
Tébolyt hagyva maga körül.
- Hm.. Nem lehetne valami kedvesebbet? -Nézett rám kérdően mire én csak a fejem ráztam. Ő erre sóhajtott majd vállat vont.- Na mindegy ezt is lehet majd használni. Hogy is szokták mondani..? -Közeledett felém még mindig, én már hátrálni kezdtem de nagyon nem mertem mert paráztam, hogy ugrok egy fejest. - Meg van! Sayonara! -Majd lökött rajtam egy nagyot.
Én megcsúsztam a jeges padlón majd átbillentem a korláton. Megpróbáltam megfogni de lecsúszott róla a kezem. Deborah integetett majd eltűnt a látókörömből, valószínűleg bement és előad valami drámát. Nekem elkezdtek potyogni a könnyem majd lehunytam szemem. Nem akarok meghalni! Haru! Castiel! Lysander! Valaki!! Kérlek! Nem akarok egyedül maradni!! Kérlek... Kérlek.. Kami-sama! (istenem)
www.youtube.com/watch?v=8Z_B3TKIDRY
2 évvel később...
Tavasz.. Az újjászületés évszaka mikor meg ujjul a természet s minden más. A kertben lévő cseresznyefa telis tele volt virágokkal, a lágy szellő befújt pár szirmot az ágyra s az abban alvó személy arcára letelepedett egy nagyobb szirom. Kint két férfi hangját lehetett hallani.
- Milyen az állapota? Egészen jó, ritka szerencsések egyike. -Mondta halkan nevetve az egyik férfi kinek mélyebb volt a hangja, talán a 40-es 50-es éveiben járhat.
- Értem. Nagyon köszönök mindent, sokat segített. Nem is tudom mihez kezdtem volna ha--
- Bele se gondoljunk. Inkább vigyázzon rá, még törékeny, valószínűleg az is marad.. Akkor további szép napot.
- Önnek is.
Hallani lehetett, hogy az idősebb férfi távozik s a másik meg széthúzza az ajtót. Halk léptekkel közeledett az alvó személy felé és mikor odaért letérdepelt mellé. Megsimogatta fejét majd nyomott rá egy gyengéd csókot. Az alvó mocorgott kicsit majd kinyitotta szemeit és egyenesen a fiúra nézett.
- Ohayo. -Köszönt kedvesen.
- Ohayo... -Mondta a fekvő majd a fiú segítségével felült. Hozzá bújt majd kipillantott az udvarra.- Sugoi.. (csodálatos)
- Valóban. Valóban.. -Simogatta felem mire felnézett rá az ölében ülő lány. A fiú elmosolyodott majd egyik kezével megbillentette állát, majd lehunyta szemeit s lágy csókot nyomot a leány puha ajkaira.
Szeretlek.. Haru.
Kis Endingnek, befejező dallamnak: www.youtube.com/watch?v=w0gxGWfcUQA