Egész éjjel azon agyaltam hogyan is úszhatnám meg a fellépést amire Lysander felírt. Semmi kedvem szerepelni abban a darabban, pláne, hogy még a két kígyó is jelentkezett. Sóhajtottam majd a hátamra feküdtem és néztem a plafont, a kinti lámpa fénye utattalált a függöny között majd megvilágította fehér plafonom.. A néma csendet csak néha törte meg egy-egy autó hanga ahogy elment az utcában. Miközben agyaltam arra lettem figyelmes, hogy rezeg a telefonom. Meglepetten ültem fel majd az órára néztem ami a tv felett világított, a kicsike azt mutatta, hogy ilyenkor nem kéne hivogatni az embereket. 2:24 … Ki az aki engem ilyenkor keres? Tuti valami részeg aki elnyomott egy számot vagy kitudja, vontam vállat majd odamentem az íróasztalhoz. Kikerekedtek szemeim mikor a telefon Haru nevét, számát és fényképét dobta ki. Felvettem és álmos, egyben kíváncsi hangon szóltam bele.
- Haru? Mi az? Olyan korán van még..
- Szia, neharagudj. Muszáj volt, hogy felhívjalak. -Mondta kissé sietősen, vett egy nagy levegőt majd újból belekezdett.- Az újságírók szagotfogtak..
- Miről? Mibe keveredtél megint? -Kérdeztem morcosan mint aki mindjárt megeszi telefonon keresztűl. Sokáig csak hallgatott.- Na gyerünk köhögd fel ha már felkelltettél.
- Rólad.
- Rólam?! Mégis mit?!
- Hogy te vagy Rina.. Nem tudom, hogy honnan vagy kitől, de ma megkerestek minket egy csomó kérdéssel.
- Apropó.. Hol a francba vagytok?! Azt mondtad, hogy csak pár órára mentek el, na ebből lett lassan 4 nap.
- Ez most nem fontos annyira. Szerintem azzal kéne foglalkozni, hogy nehogy lebukj.
- …. Nem tetszik ez nekem. Alaposan eltüntettem minden nyomot ami elvezethetett volna Rinához.. Figyeltem, hogy a hajam mindig festve legyen.
- Mindegy ez most nem lényeg. Vigyáznod kell, hogy kiben bízol meg.. Ne mondj senkinek semmit a bandádról, vagy magadról, ne engedd nekik, hogy kutakodjanak a múltadban.
- Ezt tudom jól magamtól is! -Majd sóhajtottam- Mikro jöttök vissza?
- Nem tudom.. Majd jelentkezem, vigyázz magadra kis csillag. -Majd kinyomta.
Kezem lassan tette le a telefont majd csak nézte a képernyőt míg az el nem sötétűlt. Meredtem néztem majd lehunytam szemeim és egy pillanatra teljesen megfeledkeztem magamról.
Fúj a szél, a nap meleg sugarai cirógatják arcom, a fák levelei susognak körülöttem. E csendet egy madár éneke törte meg a távolban, majd csatlakozott hozzá a többi madár is, így alkottak egy csodás dalt.. Egy kéz simította végig vállam mire egy kedves mosoly húzódott arcomra. Kinyitottam szemem majd a régi fánkat pillantottam mely alatt ott ültek a srácok és integettek felént.
- Gyere, menjünk oda mi is.- Mondta kedvesem a mögöttem lévő hang.
- Menjünk..
Elindultunk majd letelepedtünk a többiek mellé. Hangos nevetések és beszélgetések hangja repült az erdő fái között. Boldog és mosolygós arcok vettek körül, tekintetük gondbentes és vidám volt.
- Rina ! -Riasztott az ideges, kétségbeesett hang. Megragadta karom majd csak húzott magamögött, menekültünk.. Menekültünk mindenkielől. A békés mindennapok eltűntek, mindet bemocskolták. A barátaink, ismerőseink ellenünkfordultak, elárultak, ellöktek maguktól. Az a vörös tekintet. Sose fogom elfelejteni Haru akkori tekinteét. Megvető és lenéző pillantásokat küldött felém, melyben hátúl mélyen bánat és csalódotság húzódott.
Kinyitottam a szemem majd sóhajtottam és visszafeküdtem az ágyra. Ideig óráig forgolódtam még hátha elalszok, de csak vesztegettem vele az amúgy is ólomlábakon vánszorgó időt. Felkeltem majd felhúztam a köntösöm és lementem. Csináltam magamnak csokis chilis teát majd leültem a kanapéra, felhúztam lábaim majd bekapcsoltama tv-t halkan. Kapcsolgattam ide-oda összevissza. Csak néztem üveges tekintettel a képernyőt ahogy mindenféle emberek mászkálnak benne és alakítják a jól megírt szerepüket. Milyen ironikus. Olyan mint a mi életünk.. Várjunk csak egy percet! Idő állj! Miota merengek én ilyeneket? Megráztam a fejem majd a saját gondolataimon elmosolyogtam. Mik meg nem fordulnak az én fejemben.. Komolyan mint valami depis, emos, halálváró valaki. Találtam egy úgymond ''nézhető'' műsort. Arra bőven elég volt, hogy elmenjen vele az idő.. Végül is hajnali 5-kor nincs az a hülye aki nézi a tv-t.. Na jó, de. Én.. Egy ideig néztem majd lekapcsoltam mert meguntam a csaj folytonos visítozását, komolyan Amberrel kézenfogva elmehetnek.. Felmentem felöltöztem majd felkapva a cuccaim lementem és ettem, aztán a fürdőben lévő dolgaimat is lerendeztem.
- Lassan indulnom kellene. -Majd felnéztem az emeletre. Furcsa mód Subaru még mindig nem dugta elő a pofikáját.. Felmentem és pekopogtam az ajtón.- Subaru.. Fent vagy? -Semmi válasz. Hát akkor behatolok.. Benyitottam szépen halkan hátha alszik. Bementem majd körülnéztem. Nem láttam még ilyennek ezt a szobát, teljesen átalakította. Körbenéztem rendesen, ám mikor a testőröm alsójára vándorolt a szemem mérhetetlen vörösség árasztott el.Gyorsan elkaptam a tekintetem majd inkább a másik irányba nézelődtem. De rendetlen, csak úgy előhagyja az ilyen holmikat.. A szekrényen voltak a felszerelés tartozékai.. Fülpiszka, mobil, kiskés valamint a pisztolya. Felcsillant a szemem majd nem bírtam ki, hogy ne vegyem kézbe. Megfogtam majd alaposan megnéztem, de felkeltette a figyelmem, hogy nincs tele a tára. Ebben talál lehetet 8 golyó, de most csak 5 van benne.. Nyeltem egyet majd elfogadtam, hogy egy testőrnek muszáj használnia ha arra kerül a sor. Mint a filmekben én is úgy tartottam.. Célra tarts.. Majd az ajtófelé fordultam, ám nem számítottam a meglepetésre. Subaru szája leesett majd rögtön megadásra emelte a kezét. Nos igen a ciki helyzetek egyike.. Csak egy ágyéktakaró pici türcsi volt rajta, még a haja is nedves volt.
- Nem akarlak bántani, tedd le azt szé-- Ekkor leesett a türcsije. Subaru elvörösödött majd nyelt egy nagyot, én jobban elpirultam majd ledobtama pisztolyta öldre, hátatfordítottam neki majd eltakartam éppen égő arcom.
- Öltözz fel most azonnal!!! -Kiáltottam majd csak néztem előre.
- Nem kell kétszer mondanod. -Majd hallottam a lépteit és sietős mozdulatait ahogy öltözködik. Én ugyanúgy álltam, az istenért sem mozdultam volna meg addig ameddig nem szól, hogy felöltözött. Ez nagyon ciki!!! >o< Komolyan rosszat fogok álmodni.. Kyááá! Vörösödtem jobban. Ekkor mögémlépett, felvette a fegyvert majd szerintem elrakta.- Mégis miért tartottál rám fegyvert? -Nyeltem egy nagyot, lehelete ciróhatta a nyakamat, most már a rákok irigyen néznének rám a színem miatt.
- Nem szándékosan.. Én csak..
- Tudod ez nem igazán olyan dolog ami egy lány kezébe való.. -Majd megfogta a vállam és maga felé fordított. Meglepetten nézett rám amjd kezét a homlokomra tette, szabad kezét pedig a sajátjára.- Lázas lennél?
- Eh?! Bocsesz! Mennem kell suliba!! -Majd kikerültem és lefutottama lépcsőn, felkaptam a táskám majd a kabátom és kirohantama házból, egyészen a sarokig meg sem álltam.
Ott kezem a felnak támasztottam és lihegve néztem a földet. Pár perc pihenés után rendbe jöttem. Vettem egy nagy levegőt majd elindultam a suliba. Bent minden a megszokott volt.. Vagy mégsem? Mindenki egy óriási papírnál hemzsegett mint tegnap. Sóhajtottam majd mentem tovább a szekrényemhez, betettem amit be kellet és kivettem amit ki kellet. Bezártam majd mentem volna a dolgomra ha egy ismételten előttem termett valaki meg nem állít ebben.
- Mondtam, hogy erről szokj le..
- Bocs. Láttad már? -Biccentett a nagy papír felé.
- Nem még nem, ebben a pillanatban estem be a bejáratiajtón. Miért mi van rajta?
- A meghallgatási sorrend. Jó lenne ha megnéznéd majd, nem örülnék neki ha lekésnéd vagy elfelejtenél elmenni rá. -Nézett rám azokkal a szemekkel, oké ettől most tényleg frászt kapok.
- Ez célzás akart lenni? -Majd sóhajtottam.- Pedig de, azt zetveztem, hogy nem megyek el a meghallgatásra. Mint már mondtam ez nem az én világom, viszont majd drukkolok neked az elsősorból. -Erre sóhajtott majd karba tette kezeit.- Úgy utálom mikor ilyen meggyőzően nézel rám.. Sajnálom Lysy de akkor sem megyek el rá..
- Nana. Nem lehet visszalépni, ha meg csak felírtad a neved és nem jelensz meg akkor a tanárnő--
- Jó oké vágom. Fontos neki így ha nem úgy mennek ahogy ő szeretné akkor gáz van. Igazam van?
- Igen. Akkor eljösz?
- Van más választásom? -Néztem rá unottan.. Valahogy így -.-
- Akkor ott találkozunk. -Majd fogta a motyóját és ment tovább. Igen Lysander drága én is téged!
Bementem az osztályterembe majd levágódtam a helyemre. Ekkor Melody kiszúrt és átvágta magát a padokon, hirtelen egy vastag papírköteget nyomott a kezembe füligérő mosollyal. Én csak kérdően pislogtam rá mire elolvastam a nagybetűvel írt szöveget, Forgató könyv.
- Sok sikert hozzá. -Mosolygott rám.
- Ööö.. Köszönöm? -Majd eszembe jutott valami.- Várj csak egy percet.. Miért mondod ezt nekem mikor te is jelentkeztél?
- Hát.. Én nem főrepre jelentkeztem. Majd meglátod a próbákon ha bejutsz. -Azzal el is ment.
Hát rendben van. Ez egy kicsit nagyon zűrös nap lesz.. Kíváncsi vagyok hogyan fog lezárulni, főleg, hogy reggel még az a full cikis helyzet is történt Subaruval. Anyám.. Majd éreztem, hogy megint pír jelenik meg arcomon. Unalmamban elkezdtem olvasgatni. Faltam egymés után a lapokat, szinte minden eggyes sor megmaradt bennem. Nem is rossz.. Egészen a becseingőig olvasgattam majd ''figyeltem'' az órára. Történelem óra. Hát mit ne mondjak tényleg nagyon érdekel, hogy az emberek akkoriban hogyan öldökölték egymást, bár ahogy elnéztem az osztályt senki se volt túlságosan elragadtatva az anyagtól, egyedül (mint mindig) Melody és Nathaniel jegyzeteltek szorgosan. Mikor már meg akartunk halni megszólalt a csengő és a diákok szinte menekültek a teremből. Lysander mikor felállt hátranézett rám jelezve, hogy go a papír, erre én csak sóhajtottam majd bólintottam. Megfordult a fejemben, hogy kiválogata tanár és megkapom a szrepet, (semmi sem lehetetlen) de ha nem Lysander kapja Rómeo szerepét? Na nem! Kimentem majd megnéztem a lapocskát amire egy csomó név és időpont volt felírva. Azt mondja, hogy... Meg is vagyok. 15:30 , vagyis óra után hazamegyek és eszek, gyorsan rendbenrakom magam majd már jöhetek is vissza.. Igaz előbb itt leszek de nincs sok kedvem Subaruval lenni.. Hm.. Csak egy kis részletet kell tudni a meghallgatásra. Ez nem is vészes, simán meg lehet tanulni. Visszamentem a terembe majd tovább olvasgattam a lapokat, érdekes kis törénet. Igaz régen a nevelőm sokat olvasta fel ezt, mégse emlékszem rá tisztán, sőt, semmire sem emlékszem abból amit akkor mesélt nekem. Mintha az a történet és ez más lenne. Mindegy is, most lysander miat muszáj megtanulnom azt a részletet. Egész nap lopva mindig azt olvastam, azok a sorok szinte beégtek a fejembe. Az órák után az igazgató megkeresett, mivel nem járok az általam választott(?) klubba.
- Kisasszony, ön rendszeresen lóg a klubtevékenységek alól.
- Klub? Én semmilyen klubba sem íratkoztam fel.
- Igen? Nathaniel vagy Melody nem említatték, hogy kötelező klubot választania? -Nézett rám felvont szemöldökkel, komolyan ijesztő ez a nő.. Vagy inkább borzalmas? Is-is.
- Nem említették.
- Akkor kérje meg az egyik diákönkormányzatost, hogy mutassák meg a klubbokat. -Azzal el is ment a kutyájával együt. Én kérdően és csodálkozva néztem utána. Kénytelen voltam elhúzni a hátsóm a D.Ö.K-ös teremig majd be is menni oda.Illedelmesen bekopogtam majd minden egyéb nélkül bementem.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen kedvesek vagytok... -Erre mindkettő felemelte a fejét majd összenézte, majd vissza rám.- Igazán említhettétek volna klubbokat. Most harapta le a fejem az bigazgató, hogy lógók. Pedig nem is iratkoztam fel sehova!
- Áhh, igen ki is ment a fejemből ^^” -Vakargatta tarkóját a szöszke egy idétlen vigyorral összeállítva.- Hát már nincs olyan sok lehetőség igaz, de még így is van pár lehetőséged.
- Pontosan. -Állt a védelmébe Melody.- Ott van a kosárklubb vagy a kertész klubb, de ha nem érdekelnek akkor az énekkar.
- Nem az énekkar nem, múltjéten ment át egy lány és megtelt a csoport. -Majd sóhajtott Nathaniel.- Szóval akkor csak kettő klub.
- Még jó, hogy van választási lehetőség.. -Morogtam majd kis gondolkozás után.- Kosár. Kell egy kis mozgás.
- Rendben, akkor a héten keresd meg Dajant.
- Kit? -Nézem nagy szemekkel kérdőn.
- Itt szokott edzeni néha, ő majd segít a klubbal kapcsolatban.
- Erre se vagytok képesek? -.-
- Nekem a szerepemet kell gyarolnom. -Jelentette ki Melody majd el is ment. Ekkor Nathanielre néztem aki lazított a nyakkendőjén. Oh ,hogy folytanálak meg itt helyben.
- Nekem is dolgom van, ne haradugj még egyszer.. -Majd már menekül is volna csórikán de elkaptam és visszarántottam. Megfogtam a kék nyakkendőjét majd megígazítottam és talán egy kicsit megszorítottam.
- Van valami probléma? -Kérdeztem miközben az asztalnak nyomtam a srácot, közelhajoltam hozzá és zöld szemeimmel folytogattam lelkét.(na meg a nyakkendővel)
- S-Semmi. Mehetek? Neked is lassan menni kéne, hiszen nemsokára itt a meghallgatás.- Kérdőn felvontam szemöldököm majd egy grimasz kíséretében elengedtem. Ő Vett egy nagy levbegőt majd lazított a nyakkendőn.- Akkor szia. Mégegyszer bocsánat a klub miatt.
Erre már nem mondtam semmit, egyszerűen se kedvem se erőm nem volt hozzá. Kiszendtem a cuccaim majd hazamentem, mikor a bejárati ajtóhoz értem lassan nyitottam ki az ajtót. Mikor ez sikerült beosontam majd levetkőztem és felsiettem volna a lépcsőn mikor Dalia nyüszíteni kezdett. Lementem hozzá majd megsimogattam, foglalkoztam vele úgy 10 percig majd mozgás hallottam a konyhából így menni akartam. Odaadtam neki a kedvenc rágókáját majd felkaptam a táskám és lábujhegyen rohantam fel a lépcsőn mikor egyenesen belerohantam Subaruba. Táskámat elengedve a korlát felé akartam nyúlni de nem értem el, a lendőlet hátrafelé lökött és a fránya gravitáció vonzó ereje hívogatott a lépcsőhőz úgy mint a legurult táskám. Erősen megragadta a kezem majd magáhozrántott és átkarolt.
- Hova siettél ennyire? -Kérdezte majd csak nézett rám.
- Fel a szobámba, sietnem kell vissza a suliba a meghallgatás miatt. Ha elengedsz akkor már megyek is, nem kell feltartanunk egymást. -Mondtam egy levegővel gyorsan, szinte csak összehadartam majd félrenéztem. Ő sóhajtott majd a vállára kapott.- Hé!! Azonnal tegél le! Subaru! Nem hallod?! - Ő nem nagyon törődött a dologgal, lazán elindult velem lefelé miközben én előszeretettel ütöttem a hátát.- Azonnal tegyél le! Tegyél le mert nem állok jót magamért!! -Mintha meg se hallotta volna, mikor lement a nappaliba vitt majd a kanapéra dobott és fölém emelkedett.
- Nem akarsz valamit mondani? -Kérdezte majd mégközelebb hajolt hozzám.
- Nem, nem igazán. -Néztem félre kissé pirultan.
- Aha. Akkor mi volt az a különös helyzet reggel?
- Semmi. Véletlen dolog, megesik az emberekkel, hogy cikis helyzetbe kerülnek.
- Fegyvert tartottál rám.
- Nem számítottam rá, hogy bejösz. -Erre ő sóhajtott majd elengedett és leült mellém.
- Ne legyél már ennyire zavarban. Reggel még megértettem de most nicns rá okod.
- Fogd be.. Mi a francnak kell olyan kicsi törülközőkben lófrálnod? Direkt vettem köntöst, látod? A megérzéseim.
Még egy ideig ez volt a téma majd megbeszéltük, hogy elfelejtjük, bár egy ilyet nem felejt el egykönnyen az ember. Csinált valami ebédet ameddig én átöltöztem, még kaja közben is a szöveget olvasgattam. Subaru persze rögtön ott zummögött mellet mint egy légy és kíváncsiskodott. Egy ideig elviseltem majd már bosszantott. Mögöttem állt, feje az enyém mellet volt, teljesen rám hajolt majd úgy olvasta a kiemelt szöveget, csak vigyorgott majd leümt mellém. Én örültem, hogy végre kiszállt a nyakamból majd ettem tovább, miközben olvastam. Persze még mindig zavart, hogy itt van de mondom jó oké, még mindig jobb mint ha dumálna, így legalább csendben van.
- Rómao és Júlia?
- Igen.. Miért? -Kérdeztem vissza majd eltettem a tányért a mosogatóba.
- Iskolai színdarab? Mióta vállalsz te ilyeneket? Az eddigi idő alat nem jöttem rá az ilyen.. Drámai élnedre. -Vigyorgott.- Az a Lysander tudja, mit csinál~
- Maradj már.. Erősen bízom benne, hogy valaki más kapja majd a szerepet és nem pedig én. Nekem alapjába véve nincs ehhez energiám, na meg igen, totál igazad van, ninc sis efelé érdeklődésem. -Sóhaj.- De Lys belerángatott így megpróbálom.
- Oh? -Vonta fel szemöldökét majd kajánul elvigyorodott.
- Ízé.. Most meg mi van?
- Semmi semmi.. -Majd elment ki a konyhából.
- Ha már itt tartunk.. -Mentem utána.- Elvinnél a suliba? Kicsit elment az idő és nem igazán késnél el ^^”
Bólintott majd felhúzta a cuccait, felrohant a kocsikulcsért. Rossz előérzetem volt, remélem ő nem vezet olyan őrült módon mint Alex. Ekkor kaptam magam azon, hogy tottál kiment a fejemből. Egész nap nem is láttam a srácot, pedig elvileg ''együtt vagyunk''. Micsoda meglepetés.. Kimentünk a kocsihoz majd beültünk. Hm.. Sportkocsi, lehet én is testőr leszek, ha ilyen jól keresnek nem érdekel, hogy ha néha verekedni kell. Már az első 5 percben éreztem, hogy gyalogolnom kellet volna, Subaru úgy hajt mint egy őrült. Mikor rámpillantott elmosolyodott, mintha élvezné, hogy félek, igen félek mert érzem, hogy a következő percen puff. Nagy csoda volt mikro egyben elértem a suliig.
- Akkor ha készen vagy, akkör csörögj rám és eljöök érted, úgy is dolgom van a vársoban.
- Aha oké, de ígérd meg, hogy normálisan fogsz vezetni.
Erre bólintott majd elhajtott.Én sóhajtottam majd bementem, végigmentem a folyosón egészen a végéig majd ott átmentem a másik épületbe ahol volt a nagyterem. Ha jól emlékszek minden nagy rendezvényt itt tartanak. Már ott volt egy csomó diák, mindenki motyogta a szöveget, idegeskedett, ezalatt én halál nyugisan ültem és olvastam végig a szöveget majd sóhajtottam. Hamar lecsökkent az előttem lévő sor így nekem kellett színpadra állnom. Mikor megkérdezte, hogy miért jelentkeztem komolyan el akartam mondani az igazat de Lysander is ott csücsült a sorokban. Király.. Így elég volt annyi, hogy csak kíváncsiság. Elmondtam a szöveget, kicsit rájátszottam, hogy Lysander elhigye ''komolyan veszem” a dolgot.
- Rendben, köszönöm. Holnap kirakjuk az eredményt. -Mondta a tanár majd lementem, felkaptam a cuccom és már indultam is haza. Már a D.Ö.K-ös terem előt járhattam mikor feltűnt a láthatáron Alex. Kikerekedett szemekkel nézett rá.
- Alex?
- Nana? Mit csinálsz te ilyenkor itt? -Nézett rám csodálkoza, arcán csak a mély döbbenet.
- Egy meghallgatásra kellet bejönnöm mert belerángattak. És veled mi a helyzet?
- Hosszú történet. Ha nem haragszol, most mennem kell, holnap találkozunk.- Azzal elviharzott.
Csak pislogtam egy ideig majd sóhajtott és vállat vont. Felgívtam Subarut majd kint megáltam a kapuban. Kint hűvös volt, feltámadt a szél, így eléggé kellemetlen volt ott ácsorogni. Pláne a furcsa hangok meg a sötét.. Alapból csend volt, csak a szél susogását lehetett hallani, a furcsa hangokat nem tudtam beazonosítani teljesen, talán a meztelen fák ágai, vagy a kukát a Suli möhött és azok hangját felerősíti a szél. Már jó ideje ott ácsorogtam mikor már tényleg kezdett kellemetlen lenni a dolog. Már újból hívni akartam mikor megállt előttem az autó, én fagyosan beszálltem majd becsuktam az ajtót.
- Minden rendben?
- Persze... Csak teljesen átfagytam. Hol késtél ennyit?
- Sajnálom, dugó van a városban. Tessék. -Nyújtott felém egy poharat.- Alig 3 perce vettem ezt a teát. Mikor a dugóban álltam kicsit fáztam, még jó, hogy maradt.
- Kösz.. De még mindig haragszok.. Egy kicsit.. -Majd beleittam.
Hazavitt majd engedett nekem vizet, lement és azt mondta engesztelésül főz, addig én felmentem és kiáztattam fagyott porcikáim. Felvettem a köntösöm majd lementem, megvacsoráztunk majd mint a ketten hamar elmentünk aludni. Ám a reggeli dolgok miatt amit Haru mondott rémálmok gyötörtek.. Mindenféle eszembe jutott majd átmentem Subaruhoz aki már aludt, felkeltettem majd ő kedvesen felajánlotta, hogy ha nagyon nem tudok aludni akkor aludhatok vele. Komolyan mint valami hugi.. Odafeküdtem mellé majd hozzábújtam. Ő kedvesen beszélt hozzám és simogatta a fejem, egészen addig ameddig el nem aludtam..