Hát, hát, bocsánat mindenkitől, hogy lassan jönnek a részek de ugye év vége, nagy hajtás, dolgozatok+ nekem még a ballagásom is ^^" Igen és nem véletnem péntek 13 a résznek a címe.. Én belszerencsés idióta, az én ballagásom jövőhét pénteken, junius 13-án lesz. Csak mi vagyunk ilyen szerencsés szerencsétlenek, akiknek a ballagása péntek 13-ára esik xD Király mi?
Ezen felül szeretnék figyelmetek ajánlani egy nagyon jó oldalt, én néha innen szerzem az ihletet. Remek a hangulat, mindig folynak az események és a tagokkal is jól ki lehet jönni ^^
37.rész
Szokásosan mint minden reggel felkeltem, az átlagos unalmas hétköznapok folytatódnak. Persze már nem sokáig, hiszen ma péntek van, azaz holnap hétvége ami a pihenést jelenti~ Felöltöztem majd miközben nézegettem magam a tükörben a karácsonyon agyaltam. Szeretném, ha addigra már rendbe jönnének ezek a problémás dolgok. Elvégeztem a reggeli teendőim majd bekukucskáltam az én drága testőrömhöz. Ő még nagyban bújta a takarót és aludt. Odamentem hozzá, hogy szólok neki, de amikor odaértem és lenéztem rá arcom elvörösödött. Simán csupasz felsőtesttel feküdt az ágyban és szuszogott. Én kezem a szám elé kaptam, hogy hallgattassam el a fan girl sikításom. Kikerekedett szemeimmel vörösen néztem le rá, nyeltem egyet majd elkaptam a tekintetem. Elhátráltam az ágytól majd kimentem és becsuktam az ajtót, kezem még mindig a szám előtt volt. Elmentem a fürdőbe majd megmostam az arcom.. Anyám.. Soha, soha de soha nem megyek be hozzá >o< Általános esetben simán letámadom egy fan girl stílusban, de most.. Meg ő amúgy is a testőröm most..Meg nekem ott van Haru.. Meg talán Lysander, és most még ha nem is szerelemből Alex.. Ekkor megdöbbentem saját magamon. Túl sok körülöttem a fiú @.@ Ezen változtatnom kéne, ez nem jó így, sőt nem is normális. Na jó majd később, ha most tovább agyalok ezen akkor fix, hogy elkések. Lementem majd megsimogattam Dalia fejét, felhúztam a csizmám és kabátom majd elmentem a suliba. Lehet, hogy az én emlékezetem csal vagy mi de nem úgy volt, hogy Alex jön? Mindegy, vontam vállat majd elindultam gyalog a suliba. Bementem, bepakoltam a szekrényembe majd bementem a terembe és leültem a helyemre. Furcsa módon senki se köszönt, sőt mindenki inkább került. Ööö.. Oké akkor erre inkább nem mondok semmit. Pár perccel később bejött Debora. Nagy meglepetésemre mindenki ott lebzselt körülötte, amin tátva maradt a szám. Ez csak vinnyogott ott mint valami Amber állatfaj. Egy ideig nem foglalkoztam a dologgal ameddig ide nem jött Nathaniel.
- Reggelt, Nathaniel.
- Neked is. Beszélhetnénk?
- Ööö, persze.
- Akkor gyere velem a D.Ö.K-ös terembe.
Bólintottam majd felálltam a helyemről és mentem mögötte. Mikor elhaladtam a csaj mellett kaptam egy lenéző pillantást, én küldtem felé egy szemforgatást és egy unott sóhajt. Áthaladtunk a folyosón majd bementünk a terembe.
- Láttad?
- A barna ribizlire gondolsz az osztályteremben?
Bólint.- Igen.
- Láttam. Mit ne mondjak alaposan meglepődtem.. Mi a fene ütött a többiekbe?
- Deborah mondott rólad pár dolgot, ami a többieket meglepte és inkább az ő pártjára álltak.
- He?! Mégis mit esti mesélt?
- Elég sok mindent. -Majd megfordult és komolyan a szemembe nézett.- Mi volt régen kettőtök között? Mi történt régen?
- Hogy mi történt régen?
Lehunytam szemeim majd visszagondoltam arra a fájdalmas időszakra. Mindenre nagyon jól emlékeztem, minden részletre, minden napra, órára, percre! Nincs nap, hogy ne jutna eszembe.
- Szóval tudni akarod az igazat?
- Igen, kérlek mondj el mindent.
- Majd egyszer elmondok mindent, most csak elég annyit tudnod, hogy miatta ment tőle tönkre az életem. Nem tudom milyen okból és céllal bukkant itt fel, de semmi jó nem sül ki belőle az 1000%.
Erre megdöbbent.- Mégis miért nem akarod elmondani, hiszen így volt nem? vagy tényleg fordítva történt ez az egész úgy, ahogy ő mondta?!
- Hogy mi a bajod szöszi?! Az a ribi elvett tőlem mindent! A társaimat, a barátaimat, Harut! -Csaptam az asztalra- Castiel is az ujjai köré fonta mint va--
Ekkor bejött Lysander. Én sóhajtottam majd zsebre tettem a kezem és hátra léptem az asztaltól, Nathaniel még mindig meghökkenve nézett rám majd nyelt egyet és megigazította nyakkendőjét.
- Megzavartam valamit?
- Nem dehogy, éppen menni akartam. -Fordítottam hátat nathanielnek mire ő felállt.
- És azt amit most nekem mondtál, el tudnád mondani mindenkinek ?
- Chh! Még szép.
Lysander csak nézett ránk majd becsukta az ajtót.- Deborah?
- Talált süllyedt. Gondolom te is láttad micsoda rajongótábor van körülötte.
- Igen láttam Nana. Mit tudnál elmondni a többieknek is?
- Azt, hogy nem Nana tette tönkre Deborah életét hanem fordítva. Ezt kérdeztem meg tőle amire kissé agresszív választ kaptam..
- Csodálkozol? Ez nálam egy olyan téma amit nem ajánlatos nagyon emlegetni, és a hangnemed elhozta belőlem. De egyben vagy, szóval nem lehet egy rossz szavad se.
- Ez pont olyan mint a múltkori eset, igaz Lysander?
Bólintott.- Igen, eléggé hasonló a két ügy.
- Lemaradtam valamiről?
- Régebben Deborah itt tanult. Akkor még a bandában Nathaniel is benne volt, úgy mint Deborah.
- Ki akartunk törni, így mindent esélyt megragadtunk. Egy napon feltűnt egy menedzser aki szponzorált volna minket, ám valamiért csak Deborah-t vállalta. Nathaniel váltig állította, hogy Deborah megvesztegette a pasast, hogy csak ő legyen híres. Persze anno Castiel nem látott a rózsaszín ködtől -- Ekkor belevágtam Lysander szavába.
- Mint most, igaz?
- Nekem volt igazam, de senki se hitt nekem. Kiléptem a bandából ami csak rontott a helyzetemen. Így Castiel és én, szóval a mostani helyzet.
- Aha. Értem. Hát annyi biztos, hogy az ujjai közé csavarja az embereket, eléggé meggyőző és hihető a meséje. -Majd sóhajtottam és leültem egy székre.- Csak tudnám, hogy buktathatnám majd le.. Meg a múltkoriért is meg akarom leckéztetni rendesen.
- A legjobb ha most mind elmegyünk órára, lassan csengetnek. -Mondta Nathaniel majd betessékelt minket a terembe.
Az óra nagy része unalmas volt. Drága matektanárom előszeretettel kínozta a diákokat feleléssel. Aznap Alexy, Melody és nagy örömömre Castiel feleltek. Alexy elhülyéskedte az egészet, amin még a tanár is mosolygott. Szóval az órából 10 percig övé volt a porond, a végén megúszta egy 4-essel. (Azt hiszem) Melody hamar túl volt a kínzáson.. (Stréber) Hát Castiel.. Rajta nagyon jót nevettem, egyenesen élveztem a műsort. Azt a hisztit amit levágott, hogy ő ugyan nem felel, meg nem mond semmit. Kész kabaré. Nagy küzdés után kapott egy picike kis kettest. (No comment) Szóval nagyjából ennyit az első órámról. Szünetben bent koptattam a padot és firkálgattam a mindenes füzetembe.Az igazat megvallva olyan semmilyen hangulatom volt. Második órám magyar irodalom. A tananyagunk nem más mint Shakespeare- Romeo és Júlia. Ohh egek ne már! Egész órán arról beszélgettünk, hogy hol játszódik, kik a szereplők, stb. Elkezdtük olvasni majd jött ez ötlet, hogy mi lenne ha előadnánk. Na kész itt lementem hídba. Közösen megbeszéltük, hogy mikor legyen a meghallgatás. Oké remek, egy színpadi előadás.. Hm.. Ha addigra sikerülne valamit kitalálnom, akkor ott mindenki előtt le tudnám buktatni Deboraht, ha már annyira erősködött, hogy játszani akar. A tanár megbízott pár embert, hogy csináljanak plakátot, meg még pár embert pedig arra, hogy ragasszanak ki egy nagy lapot. A lapon a szereplők neve volt, alá pedig lehetett írni, hogy ki hova jelentkezne meghallgatásra. Szünetben épp a szekrényemhez tartottam mikor felfigyeltem a folyosón a szokásosnál is nagyobb hangzavarra. Mindenki ott tolongott a papír előtt és irkálták fel magukat. Én megráztam a fejem majd sóhajtottam, épp megfordultam volna a mikor megint egy fiú mellkassal találtam szembe magam.
- Lysander erről szokj le. -Léptem hátra egyet.
- Miről?
- Hogy hirtelen mellettem termesz és mindig neked akarok menni. Mi vagy te valami teleport csávó?
Csak nézett rám mire én sóhajtottam.- Mindegy felejtsd el.
- Rendben. -Majd a tömeg felé nézett.- Felírtad a neved?
- Nem, nem is tervezem. De te felírtad a neved nem?
- Igen, Romeohoz.
- Szuper, akkor majd szurkolok neked az első sorból. -Kacsintottam rá majd megveregettem a vállát.- Te úgy is ilyen beállítottságú vagy.
- Lehet, de neked is meg kéne próbálnod.
- Hogy nekem? Óoh, kizárt dolog!
- Miért?
- Én nem vagyok jó az ilyenekben, nem vagyok ráhangolódva az ilyenekre veled ellentétben.
- Hm.. -Majd odament a tömeghez ami sec-perc elnyelte. Neee! Miért, miért? Pedig még olyan fiatal volt! *drámai siratás* Majd sóhajtottam, mikor visszajött rám mosolygott.
- Találkozunk Júlia meghallgatásán.
- Hogy mi?! Lysander!!!!
- Szívesen.
- Egy frászt szívesen! Miért írtál fel TT-TT ?
Pedig úgy is jó lett volna ha nem ír fel. Megoldottam volna a lebuktatást is, így meg még be kell nyalnom egy nagy könyvet tele szöveggel. De nem is vagyok jó ezekben a maszlagokban, semmi költői meg ilyenek nincs bennem, erre meg hófehérke felír.. Hulla jó -.-
- Majd segítek, nem kell félned. -Majd elment.
- Lysander~ TT^TT
Néztem utána majd elmentem a szekrényemhez és ott matattam benne. Feltűnt, hogy ma még se Castielt, se Alexet nem láttam. Egy ideig még gondolkoztam ezen majd visszaindultam a terembe amikor megint a szőke libusba botlottam de most egyszerűen fellöktem és bementem a terembe. De nincs most kedvem Amberhez >o< Leültem hátra majd túléltem a többi órám úgy, ahogy csak tudtam. Nyugisan battyogtam a szekrényemhez majd felöltöztem, ahogy elhaladtam a papír mellett átfutottam a szememmel a névrost. Hm.. 15. Deborah... 22. Én.. 28. Amber.. Azt mondja.. ,, Abba a sorrendben kell megjelennetek a meghallgatáson amilyen sorrendbe írjátok fel a neveteket a listára.'' Király.. Azt mondja Lysander, Lysander.. 20.? Hát akkor ő is elég későn írta fel a nevét.. Sóhajtottam majd inkább otthagytam a papírt. hazamentem majd meglepetésemre nemvoltam egyedül a lakásban. Mármint nam csak én meg Subaru ahogy általában szokott lenni hanem még egy srác volt ott. Ahogy hallottam elvoltak.. Bementem majd egy nem várt meglepetéssel találtam szembe magam. Alex épp kényelmesen üldögélt a kis kanapén, Subaru pedig a fotelben.
- Zavarok? -Tettem karba a kezem majd csak néztem rájuk.
- Egyáltalán nem. Nem is mondtad, hogy testőröd van..
- Nekem pedig, azt, hogy fogadás pasid van.
Csak néztem rájuk majd sóhajtottam, odamentem a nagy kanapéhoz majd ledobtam magam rá. Ők csak kérdően és kíváncsian néztek rám. Szuper akkor jön a magyarázkodás.
- Mert egyikőtöknek sem kellet volna tudnia a másik dologról.. -Majd elgondolkoztam azon, hogy mit mondtam, oké szuper vagy Nana. Éljen a fogalmazás!
- Aha, biztos. És meddig fog tartani ez a "románc"?
- Nem sokáig, hamarosan vége lesz, nem kell aggódnod. Amúgy sem terveztem, hogy megrontom a drága szöszi~
- Hé! Még szép, hogy nem!
Kikerekedtek Subaru szemei.- Még jó, hogy nem. -Sóhaj- De mire Mr.Shindo hazajön addigra mindenképpen legyen vége.
- Mr.Shindo? Haru Shindo?
- Igen.. Ez egy kicsit bonyolult, szóval most nem tartanék mese délutánt. Subaru részben ezért is a van velem.
- Oké.. Nekem ez már kusza, elég ennyi kösz.
- Jut eszembe, nem voltál ma suliba.
- Volt egy kis dolgom, megesik. Amúgy miért? Történt valami érdekes?
- Deborah valami isteni csoda folytán "királynő" lett, mindenki ott nyáladzott körülötte ma. Meg lesz valami előadás, arra lehet feliratkozni.
- Előadás?
Bólintottam.- Igen, Romeo és Júlia. Talán érdekel, Subaru?
- Na akkor meg az a dolog amire fix, hogy nem megyek el. -Jelentette ki Alex.
- Engem Lysander felírt, így muszáj elmennem a meghallgatásra TT^TT
Erre a két fiú csak nevetett. Szóval igen, elég érdekes egy délután volt. Alex estig itt koptatta kicsi popsiját egészen addig ameddig ki nem raktam, hogy most már menjen haza, vagy ahova akar. Én és Ichi még egy ideig beszélgettünk majd eltettük magunkat holnapra. Én csak feküdtem az ágyba és néztem a plafont. Telt, múlt az idő, nem jött álom a szememre. Csak forgolódtam, dobáltam magam az ágyban. Ha betakaróztam melegem volt, ha kitakaróztam fáztam -.- Fasza.. Olyan fél tizenkettő fele már úgy éreztem, hogy tudok aludni. Elképzeltem ahogy benne vagyok egy szuper kis pasis animében, röhögni fogtok de sec perc elaludtam~