Reggel már korán fent voltam. Nem tudtam aludni így csak forgolódtam, forgolódtam. Oda nyúltam a telefonomért majd megkerestem a fülesem és elkezdtem zenézni. Ez az egyetlen dolog ami megnyugtat és ami mindenre jó. Hogy játszam el Alex barátnőjét? Ez számomra még eléggé hihetetlen dolog, sem kedvem, sem erőm nincs hozzá. Miért nem kért meg más lányt? Ott van Irisz, Melody, Kim, Viola, még az a szőke tyúk, Amber és a pincsiei is ott vannak. Mondjuk megértem, hogy nem őket választotta, de akkor is. Sóhajtottam majd befelé fordultam, csak néztem a falat majd lehunytam a szemem. Ki tudja mi lesz még ebből. Egyenlőre az a leglogikusabb, hogy játszom Júliát ha már megígértem neki. Vajon mi lehet Haruval? Olyan rég beszéltem már vele, na meg a többiekkel is. Jól eltűntek a városból annak ellenére, hogy azt mondták aznap estére visszaérnek. Ő is elhagyott volna? Megint magamra hagyott volna? Ezért bízott Subarura, hogy ne neki kelljen vigyáznia rám? Ezekre a gondolatokra bekönnyesedett a szemem majd halkan pityeregtem. Megint eldobott volna..? Arcom a párnámba fúrtam majd még egy ideig ezen gondolkoztam és sírtam. Éppen egy lassú szám ment amikor hirtelen világos lett a szobámba, ekkor kifelé fordultam majd láttam, hogy Ichi kapcsolta fel a kis villanyt mellettem.
- Minden rendben? - Majd mikor látta kipirosodott szemem leült az ágyam szélére.- Mi a baj? Csak nem rosszat álmodtál 0.0 ?
- Nem.. -Ültem fel majd csak előre néztem.
- Akkor meg? Megint a vörös gyereken jár az eszed, vagy azon a nőn?.
- Haru....
- Hm? -Nézett rám kérdően mire én a vállának dőltem és belé karoltam.
- Megint elhagyott.. Hátrahagyott mint akkor.. Igaz? -Kezdtem újra sírni.- Ezért kell velem lenned, hogy ne neki kelljen vigyáznia rám.. Igaz?
Meglepetten nézett rám majd halványan elmosolyodott, fejem a mellkasára húzta majd simogatta a fejem. Én elengedve karját belemarkoltam a felsőjébe, csak sírtam tovább. Ő óvatosan lefeküdt velem együtt majd csak simogatta a fejem és nyogtatott. Mikor már csak szipogtam egy puszit nyomott a homlokomra.
- Haru nem hagyott hátra téged, nem passzolt le mint valami használt dolgot. Ezt elhiheted nekem. Csak dolga van, hiszen sztár vagy mi a fene, nem? És nem csak azért vagyok melletted mert ő azt mondta, önszántamból vagyok melletted és vigyázok rád.
- Kösz.. Legalább őszinte vagy. -Bújtam hozzá majd lehunytam a szemeim.- De akkor is rosszul esik, hogy csak úgy lelépett. Azóta meg nem is keresett, még egy sms-t sem dobott, hogy él-e vagy mi a rák van. Ilyenkor annyira tudom utálni, persze ő élvezi, hogy aggódok érte.
- Ki ne örülne, hogy ha egy ilyen lány aggódik érte?
- Most ne poénkodj, nem igazán veszem jónéven..
- Nem poénnak szántam, ez így van. Én is örülnék neki ha aggódnál értem.
Erre már nem mondtam semmit. Egy ideig hallgattam majd elaludtam rajta. Pár órával később arra kelltem, hogy Subaru széthúzta a függönyt. Szó nélkül felültem majd csak néztem a takaró mintáját mint egy zombi. Felkeltem mire ő kiment. Felöltöztem majd kifésültem a hajam, a fürdőben rendbe raktam magam majd felkaptam a táskám és lementem. Kutyáztam egy kicsit majd felhúztam a cipőm, intettem Ichinek aztán elindultam a suliba. Szép lassan ballagtam a járdán mikor egy motor megállt mellettem, a srác levette a sisakját majd Alex nézett rám.
- Nem úgy volt, hogy érted megyek?
- Hogy? Ja de.. Bocs, teljesen kiment a fejemből.
- Nem gáz, nekem is alig 10 perce jutott eszembe, szóval sulitól vissza kanyarodtam hozzád. Nem aludtad ki magad vagy mi a fene? -Nézett rám majd szemével méregett.- Elég szarul festesz.
- Köszönöm kedvességed, én is téged drágám... -Morogtam rá majd sóhajtottam.- És igen, nem tudtam kialudni magam de ez legyen, az én problémám.. Csússzanj előrébb.. -Majd felültem mögé.
- Lehet még a végén élvezni is fogod a dolgot, de azért ne felejtsd el, hogy ez csak egy játék.
- Ne izgulj, egy percig se gondoltam komolyan és nem is fogom, nem kell félned, hogy beléd szeretek vagy ilyenek. -Tettem fel a sisakot.
- Reméltem is. Akkor kapaszkodj belém, nem akarlak elhagyni útközben..
- Tegnap se hagytál e--
Majd hirtelen elindult. Ez tiszta elmebeteg! Ilyen jeges úton úgy megy mint valami őrült, erősen ajánlom neki, hogy semmi bajom ne essen. Subaru szőnyeget csinálna belőle és Dalia előszeretettel feküdne rajta. Mikor odaértünk megvártam amíg leteszi a motort, ő a kezét nyújtotta amit megfogtam és így kézenfogva mentünk be a suliba. Bent Minden szempár rajtunk volt ami kicsit zavart, sőt, idegesített a dolog. Odamentetünk a szekrényemhez aztán levetettem a kabátom és beraktam.
- Én is ledobom a bundám, várj itt. -Elengedte a kezem és elment.
Én gondosan begyömöszöltem a kabátom majd bezártam a szekrényem, éppen fordultam volna meg mikor egy nemvárt szőkeségbe botlottam. Ő csak nézett rám meredten a pincsikkel együtt. Most, hogy így nézem egy tonna festék biztos, hogy van az arcán. Kiváncsi vagyok, milyen smink nélkül.. Lehet jót mosolyognék rajta.
- Te!
- Én? -Mutattam magamra.
- Igen te! Mégis kinek hiszed te magad?
- Oh, várj egy percet. Nanának? Komolyan néha azon tűnődök, hogy hogyan jutottál ebbe az iskolába.. Doki látott már?
- Akár egy ribi úgy viselkedsz! Hol ez a srác, hol az, szállj le a pasikról!
Erre egy gúnyos vigyor jelent meg az arcomon.- Na mi van hercegnő, csak nem féltékeny vagy rám? Mondjuk én sem buknák egy ilyen libára mint te..
- Te kis..!! -Emelte fel a kezét amit Alex fogott meg majd elém állt.
- Bajod van szöszi? Akadjál már le Nanáról.. -Majd elengedte a kezét és zsebre tette.
Ekkor Li és Charlote elpirultak majd Ambernek súgtak. Amber visszavett a lendületből és egy számomra buta mosolyt küldött Alex felé.
- Egy felsőbbéves? Bocs, azt hiszem kicsit túlzásba vittem.
Erre unottan sóhajtottam majd ezt követően karba tettem a kezem.- Komolyan szánalmas, ennyitől kifekszel mint egy pincsi?
Alex elmosolyodott és megfordult, megbillentette az állam.- Nem szárnyalhat túl téged~ -Lágy csókolt nyomott még hűvös ajkaimra. Ez bővel elég volt Ambernek ahhoz, hogy ledermedjen. Elhúzta ajkait majd megfogta a kezem és elhúzott máshova, egészen hátra a lépcsőkig, ott leültünk a lépcsőre. Én be a falhoz ő meg a úgy, hogy hátával a korlátott támasztotta, szótlanul engem nézett.
- Nem kelett volna hősködni, nem tud nekem ártani.
- Az lehet, de akkor is. Mint szerelmednek kötelességem megvédeni téged, még az ilyenektől is. -Bökött az ajtó felé.
Halvány mosoly jelent meg az arcomon aztán vele szembe ültem, én is háttal támasztottam a felet mint ő a korlátot. Egy lépcsőfokkal ültem feljebb mint ő, így elég közel volt hozzám. Csak néztem rá, azokba a kék szemekbe. Elvesztem tekintetében, magával ragadott egy teljesen másik helyre. Mikor ezt ő is észrevette elpirut halványan majd elkapta tekintetét s elfordította a fejét. Így ültünk csendben ketten mikor nyílt a lépcső alatti ajtó.
- Olyan király ahogy gitározol, az én hangommal és Lysander szövegeivel csodálatos csapatot és dalokat alkotunk.
- Hehe, nem mondtál újat. Hiszen egy nap befutunk és sikeresek leszünk.
- Milyen szép álmok, kár, hogy sosem fognak valóra válni. -Tette két kezét a feje alá Alex majd oldalra pillantott rájuk.- De ezt te is tudod.. Castiel.
Erre hátrafordult, mikor meglátott minket mintha ledermedt volna, szemei kikerekedtek majd próbált a szokásos módon visszavágni.- Te aztán nagyon tudod, hogy mi megy és mi nem.
- Lexy! -Kiálltott fel Deborah nyálasan majd vetett rám is egy pillantást.- Micsoda meglepetés..
- Chh! Mondtam, verd ki a fejedből ezt a nevet.
Én csak csendben ültem ott a lépcsőn és néztem őket majd Alex felállt és csípőre tett kézzel állt, nézte a vörikét lenézően és gúnyosan ami Castiel eléggé dühítette ahogy láttam. Debora rátekeredett a karjára és ott nyáladzott. Pfúj! Rossz rájuk nézni.
- Komolyan te akarsz sikeres zenész lenni? Ugyan mit tudsz te, csak egy porbafingó kis taknyos vagy akinek még ott a tojáshéj a seggén.
- Fogd be! Te akarsz itt nekem magyarázni? Ez röhejes!
- Óh, valóban? Egy kölyök vagy aki csak álmodozni tud, terveket építesz olyan alapokra amik nem is léteznek a valóságban. Na akkor mi a röhejes?
Láttam Castiel arcán, hogy itt elpattant nála a cérna, kezét ökölbe szorította majd Alex felé ütött. Könnyedén kikerülte és gyomorba rúgta, ekkor Castiel köpött egyet, felszisszent és hátrébb tántorodott.
- Erre lenne olyan nagy a szád?
- Kussolj, Alex!
- Castiel fejezd be te vadállat! -Ugrottam fel aztán Alex elé álltam.- Állj le!
- Takarodj onnan! -Szemeiben mintha lángolt volna valami. Nem fog megállni? Teljes erőből ilyen lendülettel képes lenne megütni? Csak néztem a felém rohanó Castielt mikor Alex megfogta a karom és maga mögé rántott, helyettem ő kapta be gyomorba az ütést.
Szemeim kikerekedtek, csak álltam és üvegesen néztem előre ahogy ők verekednek. Lábaim megremegtek, térdre csuklottam. Ugyanolyan üres tekintettel néztem a földet, színem olyan felehetett mint egy frissen mázolt fal. Egy ideig verekedtek, azután arra lettem figyelmes, hogy felkapott. Felrohant velem a lépcsőn majd kimnet velem a tetőre, bezárta az ajtót. Lecsúszott velem az ajtó tövébe, csak heves lihegését hallottam. Rám nézett majd eltűrte a hajam az arcomból, én ugyanúgy néztem előre.
- Minden oké?
- Me.... Meg.. Megütött... volna... Teljes e...erőből.. -Dadogtam, szemeim bekönnyesedtek.
Csak nézett rám majd lehunyta a szemeit és magához ölelt, szorosan úgy, mint aki el sem akar engedni. Kint havazott és a szél is nekiállt fújni, eléggé hideg volt. Így ültünk körülbelül 10 percig, aztán ahogy fejem a nyakához nyomtam.
- Alex... Fázok.. -Bújtam hozzá jobban.
- Bírd ki még egy kicsit. Ha most visszamegyünk azonnal ránk támad, akkor már tényleg megütne. -Majd simogatta a hátam és lehelt rám, hogy kevésbbé fázak, de nem mentünk vele sokra. Fagyott újaimmal belemarkoltam a felsőjébe.
- Menjünk be... Így te is megfázol, ha kint maradunk nem lesz jó vége. - Néztem fel rá.
Egy ideig nézett rám majd felállt velem együtt a karjaiban. Kinyitotta az ajtót majd bementünk. Kellemesen meleg volt bent, legalább is úgy éreztem. Levitt aztán ott a lépcsők aljánál letett.
- Menj be az órára, mond azt, hogy idefele jövet elestél és megütötted magad.. Találj ki valamit.
- Te hova mész? -Kérdeztem tőle, de nem válaszolt rá.
Elmentem a teremhez majd megnéztem a telefonomon az időt, 8:40. Az utolsó 5 percre már teljesen felesleges bemenni. Bementem a mosdóba, ott a radiátornál felmelegedtem. Amikor kicsengettek elvegyültem a kinti diákok között. Szokásomhoz híven megint nekimentem valakinek. Eme személy most Lysander volt akinek tekintete aggodó volt. Eh? Pislogtam fel rá mire ő megölelt majd körbeforgatott, a végén sóhajtott.
- Ízé.. Lysander, mond mi volt ez az előbb?
- Hallottam, hogy verekedés volt, azt hittem te is belekeveredtél. Örülök, hogy nem. -Mosolygott.
- Igazság szerint majdnem.. Castielnek teljesen elment az esze. Alexel verekedett össze hátúl a lépcsőházban, én meg közéjük álltam, hogy fejezzék be..
- Igen? És mi történt? -FIgyelt rám Lys nagy szemekkel.
- Castiel mondta, hogy takarodjak onnan és ugyanúgy rohant felém mint egy őrült, ütésre készen. Alex rántott maga mögé, hogy ne legyen bajom, így ő kapta be az ütést.
- Így megváltozott volna ilyen rövid idő alatt?
- Hát látod. Tényleg, most jut eszembe. A dallal kapcsolatban.. -Néztem félre mikor átkarolt Alex és egy puszit nyomott az arcomra. Amikor rá néztem ő elégedetten vigyorgott, Lysander meg csak nézett majd sóhajtott.
- Khm.. Mit is szerettél volna mondani, Nana?
- Igen, szóval. Valamikor össze kellene ülni és megbeszélni, hogy mi legyen ^^ .
- Nekem nincs ellenvetésem ez ellen. Mondjuk ma délután?
- Nekem jó, köszönöm. -Mosolyogtam rá majd tekintetem Alexre vándorolt.- Téged mi szél fújt erre?
- Csak hiányoztál, ennyi. Aggódtam, hogy Castiel esetleg megkeres.. Biztonságban akarlak tudni. -Mondta majd vetett egy röpke pillantást Lysanderre, utána vissza nézett rám. Egy kis csókot nyomott ajkaimra majd intett és tovább ment.- Később találkozunk.
Lysander egy ideig csendben marad. Ez után közelebb lépett hozzám majd csak mélyen a szemembe nézett, azok a szemek teljesen elvarázsolnak, kikészítenek. Kissé elpirultam, tekintetem végig rajta volt mire ő megsimogatta a fejem.
- Vigyázz magadra, Nana. Légy óvatos Alex-el. Tudom milyen srác, nem kéne vele lenned.
Abban a pillanatban tiltakoztam volna, de eszembe jutott a helyzet.- Köszönöm, hogy aggódsz értem. De tudom mit csinálok.
- Érdekes választás. Ha van valami problémád akkor rögtön szólj nekem, rendben?
- Rendben.
Egy ideig beszélgettünk aztán a csengő hallatára bementünk a terembe és leültünk a helyünkre. Az óra unalmasan telt mint mindig, vagyis az egész nap órái unalmasan teltek. Szünetben legalább 3 percet mindig velem volt, mondjuk majdnem elszóltam magam mikor Alexyvel és Arminnal beszélgettem. Még jó, hogy akkor jött Alex, ha nem jön lazán lebuktatom magunkat az első napon. Szóval elég érdekes napot tudhatok a hátam mögött. A szekrényemnél ácsorogtam mikor hangos zajokat és kiabálásokat hallottam a lépcsőház felől. KIvettem a kabátom, bezártam a szekrényem majd halkan hátramentem. Mikor beléptem a hátsó ajtón senki se volt ott..
- Mégis mit képzels te magadról he?! Nagyon gyorsan álljál le!!
- Ki vagy te, hogy meg mond mit csináljak?!
Ezek a hangok.. Alex és Castiel?! Megint verekednek? Odamegyek az ajtóhoz majd éppen rá akartam fogni a kilincsre amikor egy furcsa mondta csapta meg füleimet.
- Nana nem a tiéd, ne merj hozzá érni!
- Te másztál rá más csajára, viseld a következményeket Castiel! -Majd nem csörömpölés.
- Deborah sosem volt a tiéd, nem is le--
- A tiéd sem volt Nana! Ha annyira kellene neked ma nem akartad volna megütni, te aztán férfi vagy a talpadon ember! Nagyszájú taknyos aki egyedül semmire sem képes!
Ekkor már úgy gondoltam eleget hallottam ebből a verekedős beszélgetésből. Halkan elosontam onnam majd onnan furva hagytam el a Sweet Amoris főbejáratát. A 3 utca sarkig meg sem álltam, csak futtottam, futottam. (legalább is próbáltam a centis jégen, mint valami bohóc a cirkuszban úgy festhettem) Ott megálltam majd a háznak a felának dőltem és lihegtem, mikor kifújtam magam mentem volna tovább de megálltam mert megint nekimentem volna valakinak. Anyám >~< ! Le kell erről szoknom de eléggé gyorsan..
- Nem úgy volt, hogy a parkban találkozunk?
- Lysander? -Néztem fel rá majd ostoba vigyorral.- Már ennyi az idő ^^" ?
- Igen. Nem baj, mehetünk együtt is. -Mondta mosolyogva.
Bólintottam majd elindultunk ketten. Mivel eléggé hideg lett nem a parkba mentünk hanem a stúdióba. Levedlettünk majd leültünk, az elején még mindenféléről beszélgettünk majd hirtelen el hallgattunk és a jegyzetfüzetére néztünk amire a dalszöveg volt írva. Egy ideig csak arra néztünk aztán egymásra.
- Írjunk egy teljesen új dalt. -Vetettem fel az ötleltet.
- Újat?
- Igen. Amit egyedül énekelnél ^^ -Mosolyogtam rá.
Csak pislogott nagyokat majd elmosolyodott.- Rendben. Akkor.. -Majd a kezébe vette a füzetet és mellém ült.- Ötlet?
- Hm.. Gondolkoztam el. Azt hsizem van egy.
- Valóban? És mi lenne az?
Elkezdtem leírni egy lapra majd odaadtam neki, ő elolvasta majd rábólintott. Elmosolyodtam majd elkezdtük tovább írni a dalt, szépen lassan haladtunk. A sorok ritmusosak és ütősek voltak, nekem legalább is tetszett. Nagyban írtam a szöveget mikor Lysander elvette tőlem, a fütetett. Csak néztem rű kérdően mire vett egy nagy levegőt.
- Miért Alex?
- Eh? Ez most, hogy jön ide?
- Sosam jöttél ki az ilyenekkel, most meg hirtelen együtt vagytok. Ilyen hirtelen... Ennyire szereted vagy van valami mögötte? -Kémlelt varázslatos szemeivel. Ezek a szemek átlátnak mindenen, látják, hogy mi igaz és, hogy mi hazug. Át tudom majd verni?
- Tudod ez a helyzet egy ki--
Ekkor kinyílt az ajtó amin meglepődtünk, ugyan is csak nekünk volt kulcsunk ide. Vagyis még Castielnek is.. Belépett a vöröske majd mögötte Deborah. Ekkor elpattant a cérna, felálltam.
- Na most tűnjetek innen mind a ketten!
- Ne legyél már ilyen Nana~
- Kuss és takarodjatok innen, nektek semmi keresnivalótok itt, főleg nem neked! -Mutattam a barna libára.
- Fogd már be, nem a te stúdiód.
- Oh valóban? Bocs, hogy kiábrándítalak, de jelenleg én bérlem, szóval kotrodás innen amíg szépen mondom nektek. -Lysander csak nézett majd ő is megszólalt egy szokatlanul komoly hangon.
- Menjetek el kérlek. Nanának igaza van, semmi keresnivalótok nincs itt.
Erre összenézet Deborah és Castiel. Jót mosolyogtak, erre én felhívtam a biztonsági őröket. A mei nap után nem akartam egyiket sem látni, és ezzelállok bosszút azért mert meg akart ütni engem. Még ha beteges is akkor is! Elvették Castieltől a kulcsot majd kirakták őket. Mit ne mondjak szép moondatokat kreálltak ránk, de hogy őszinte legyek marhára nem érdekelt. Csak tűnjenek innen! Ezek után már nem nagyon volt hangulatom a zenézéshez, vagyis annak írásához és a Lysanderes témához amit kérdezett. Megnyugtatott majd hazakísért, elköszöntem tőle majd bementem a házba. Subaru egy finom vacsorával várt amit egy kedves beszélgetés közben megettem majd ő is kérdezősködött a fiúk terén. Neki sem akartam válaszolni, ez egy olyan téma ami számomra eléggé kellemetlen. A vacsora után felmentem majd vettem egy jó forró fürdőt aztán lefeküdtem. Persze még a laptopon még dugiban néztem egy animét :3 Aztán eltettem magam holnapra.
Nanán kívüli + tartalom
Kint már javában sötét és hidegy volt. Egy motoros szálguldozott a városban, mintha keresett volna valamit vagy valakit, vagy alapból unja az agyát és rendetlenkedik. Jó ideig járta a várost majd felment a város szélén lévő dombra ahonnan jól lehetett látni mindent. Letámasztotta motorát majd levette sisakját. Sötétkék haját vitte a kisebb szellő, világoskék szeme világított a sötétben. Alex komol ytakintettel nézte a várost.
Nem fogom ennyiben hagyni a dolgot.. Nem fogom hagyni, hogy ennyiben maradjon, nem hagyom, hogy megint megtörténen. Nem hagyom, hogy többé sírjon, még ha utál is valójában. Persze mi oka lenne szeretni, hiszen nem szolgált rá Alex, viszont régen. -Majd elmosolyodott gondolatmenete közben.- Nem rágódok a múlton, jobb ez így. Majd csak lesz valahogy.
Egy ideig még ott időzött majd hazament. Eközben Subaru nyomozgatott egy kicsit. Éjszaka bement Nana szobájába majd elvitte a laptopját.
- Sajnálom, a te érdekedben.. - Suttogta majd kiment a laptoppal együtt.
Leült a kanapéra majd belépett és elkezdett kutakodni. Elég érdekes dolgokat talált amit utána le is írt egy lapra majd elrakta. Visszavitte a laptopot majd kiment, lement majd felvette a kabátját és kiment elszívni egy szálat. Ezt követően cigizés közben felhívta Harut.
- Igen tessék.
- Én vagyok az, Subaru. Lenne pár dolog amiről tudni a kell.
- Igen? És mit azok? -Hangja kíváncsi volt.
- Van egy srác.. Alex. Nem csak, hogy egy fura dologba keverte nanát, hanem nagyon hasonlít a hajdani Black Stars bandából az egyik srácra.
Erre Haru komoly lett.- Értem. Tartsd a kölykön a szemed, vigyázz Nanára. -Majd kinyomta a telefont.
Subaru nyugisan elszívta majd ő is letusolt és lefeküdt aludni. Haru közben leült a kanapéra majd csak nézett előre maga elé, lehunyta a szemeit. Visszagondolt gy napra..
- Hogy te lennél az? -Kérdezte Haru zsebre tett kézzel majd csak nézett rá.
- Igen, nem nagyon volt más választásom.. Megváltoztam akár csak ő.
- És gondolod, hogy akr majd tőled bármit is? Ha megkeresem és megtalálom vissza jönne hozzám.
- Az lehet, de mindig ott lesz benne a félelem, hogy mikor hagyod ott, hogy mikor hagyod megint magára. Ezért leszek én melette mindig, még ha nehéz is lesz. -Jelentette ki elszántan.
Majd újból kinyitotta szemeit.
Mégis mit akarsz most ezzel, Leo? Gondolod, gogy majd Alex képében megszeret?