- ÁÁÁÁ!
- ?! -pislogott rám döbbenten
A repülő vörös egyenesen rám esett >< Banyeg Castiel hány kiló vagy?! Ember mindjárt palacsinta lesz belőlem. Nyögdécselve és sóhajtozva megfogta a fejét majd felült.
- Basszus..! Ez rohadtul fáj! -mérgelődött .
- Te beszélsz?! -fordultam oldalra majd kissé felemelkedtem.
- Ajh.. Bocs.. -sóhajtott majd felsegített, mondani akart valamit de kiabálásokat lehetett hallani.
- Erre ment! Ne hagyjuk megszökni!
- Gyere! El kell innen tűnnünk! -ragadta meg a kezem majd futni kezdett, én csak futottam utána mint valami kutya.
- Mégis miért futunk?!
- Majd később elmesélem, de ha nem rázzuk le őket akkor nagy baj lesz! - majd hátrapillantott rám- Nem kell félned, bízz bennem!
- Van más választásom?
-Nem igazán..
Elég sokáig futkostunk menekülve az üldözője/üldözőink elől. Nem tudom, hogy mi folyik itt de most már jó lenne ha elmondaná végre, csak úgy rángat maga után mint valami rongyot >~< Mégis mibe keveredett ez? Az a tipikus rossz fiú akinek én látom az inkább üldöz mint menekül, ennek ellenére mégis csak ő menekül. Pedig ez a nap olyan jól indult és telt, miért kell egy ilyennel elrontani az egészet TT-TT ?
-Erre! -majd a sarkon berántott és egy kapualjba húzott, magához húzott majd befogta a szám és amennyire csak tudott a kapunak simult velem együtt.
- Arra futottak! -mentek egyenesen tovább, mikor elmentek Castiel fellélegzett és elengedett- Et közel volt..
- De még ez milyen közel van! -pofoztam fel- Mégis mi a bánatom van már?!
Erre vissza akart vágni de inkább csendben maradt, sóhajtott- Menjünk egy biztonságos helyre, ott elmondok mindent.. -indult el de megtorpant.
- Nem mentek sehová.. -lépett elő a sötétből egy srác, kissé hosszabb sötétkék haja az arcába lógott rendezetlenül, világoskék szemei világítottak a sötétben- Végre megvagy.. -mosolyodott el gonoszan.
Castiel maga mögé húzott, támadó pozícióba állt.- Nana.. Fuss el addig amíg lehet, ne keveredj ebbe bele.. Fuss és ne nézz hátra!
- Eh? Na de--
- Most! -majd a srácra nézett.
Én bólintottam majd futni kezdtem, nem néztem hátra csak futottam ahogy mondta. Castiel.. Castiel te barom! Ez így nem jó!
- Kapjátok el a csajt és vigyétek a törzshelyre, addig mi kezelésbe vesszük a mi drága vöröskénket.
- Őt hagyd ki ebből!
- Ezt nem te döntöd el! -támadt neki.
Már két sarokra lehettem mikor láttam az utánam futó két srácot, nyeltem egyet majd jobban futni kezdtem de kezdtem fáradni. Mikor másodszorra pillantottam hátra már csak egy jött utánam. Hol a másik?! Majd mikor be akartam fordulni nekimentem valakinek és hátraestem a lendülettől. Mikor felnéztem láttam a szőke srácot, zöld szeme lenézően tekintett rám. Én összehúztam magam majd hátrafelé kezdtem kúszni de a másikba ütköztem.
- Semmi értelme tovább menekülnöd.. -mondta a szöszi.
- Így van szépségem.. -hajolt le hozzám a másik, gesztenyebarna haj és halványbarna szemek, ha nem így találkoztunk volna azt mondanám rá, hogy az a tipikus csábító hapsi akiért odavan minden csaj..
- Mégis mit akartok? Egyáltalán mi a francnak üldöztök?! Nem is ismerlek titeket!
- Nyugi csajszi~ Később mindent megtudsz.. -majd egy rongyot nyomott az orrom alá amitől én elkábultam.. Az utolsó amire emlékszem az az volt mikor a földre feküdtem és felvettek.
Jaj mamám.. De fáj a fejem >~< És milyen kényelmetlen így feküdni, olyan kemény itt. Várjunk csak, álljunk egy meg percre! Hol a rákba vagyok? Kinyitottam a szemem majd feltűnt, hogy a betonon fekszek. Na még mik a zavaró tényezők? Azok a srácok, a sötét, és hogy meg vagyok kötözve. De miért is?!
- Nézzétek felébredt a hercegnőnk~ -jött ide az a barna hajú srác aki üldözött
Erre nem mondtam semmit, jobban megnéztem őket majd feltűnt, hogy ők olyan ismerősek nekem.. Mintha a suliba láttam volna őket.. Érdekes az fix.. De nem akarnának végre eloldozni?!
- Nem akarnátok eloldozni? Marha kényelmetlen..
- Eltaláltad.. -mondta a szőke aki éppen a falat támasztotta, nyeljél karót <.<
Az egyik kicsit termetesebb srác erősen megragadta a karom majd felültetett, lehetnél finomabb is te hústorony! Kinyílt egy ajtó nem messze tőlem szembe, az a kék hajú srác lépett be rajta majd mögötte még kettő akik Castiel hozták. Egek Castiel!
- Castiel! -akartam felállni de a hústorony visszafogott.
A két srác mellém dobta/lökte Castielt aki csak köhécselt. Rettenetes állapotban volt, összeverték, több nagy sebe i volt, horzsolások, zúzódások.. Szegény. De miért? Miért van ez? Mit csináltál ami miatt ekkora zűrbe keveredtél?
- Te lennél? -jött ide a vezér? Asszem az..
- Mi? -néztem fel rá.
- Te lennél Nana? Nana akiért a mi kedvenc vörösünk csak úgy itt hagyott volna?
- Eh? Bocs de nem beszélnél érthetően?
Erre halkan nevetett majd leguggolt hozzám- De bátor valaki.. De ha nem tudod, hogy miért is vagy itt szívesen elmagyarázom neked. Castiel már elég régóta van a bandában mint az én kardom, a jobb kezem. De minő váratlan fordulattal úgy döntött kilép és itt hagy minket. -majd komolyabb hangon- De emellett van valaki aki már régóta akar beszélni veled, aki lassan 2 éve kutat..
- Öööö...Kutat engem? Hát ösz az infót de lövésem sincs, hogy ki lehet az.. Ízé.. Megtudhatom a főnökúr nevét?
- Lex.. Alex.. -majd felállt- Szóljatok neki.. -majd elment.
Castielre néztem- Castiel..
- .. Ugh.. Köhh.. Jól vagyok.. Bántottak? -nyöszörögte.
- Nem.. Csak elkábítottak.. Borzalmasan festesz, mégis mi ez az egész Castiel? Mibe keveredtél?
- Kösz, hogy kijelented a nyilvánvalót.. Semmibe.. Nem tartozik rád..
Megint nyílt az ajtó.. Mikor megláttam, hogy ki lép be rajta azt hittem lehidalok! Minden fájdalmas emlék az eszembe jutott.. Az a nap.. Az a hónap.. Az az érzés..
- Rég láttuk egymást.. Rina.. -tette csípőre a kezét.
- Deborah... -morogtam, mellettem Castiel megmozdult.
-Milyen jó újra látni egy régi barátot.. -mosolygott- Hogy van Eren és a többiek? Na és Haru?
- Te féreg! Az egész miattad történt! A te mocskos hazugságaiddal! -üvöltöttem.
- Ohh~ -majd jobban elmosolyodott- Milyen harcias lettél az elmúlt időben.. -majd komolyan és bunkón ahogy szokott- Ne legyen akkora szád te csitri! Megmondtam, hogy ne keresztezd a karrierem, én megmondtam.. Ti akartátok a bajt, nesze! -majd karba tette a kezét- De azért arra kíváncsi vagyok, hogy hogyan keveredtél ide.. Főleg Castiel mellé.
- Hogy mi van?!
- Elégedj meg azzal amid van, ne mássz rá más pasijára!
- Eh?! -ekkor Castielre néztem
Ő csak csendben feküdt, nem nézett rám, Deborah-t nézte.. Mindvégig.. És akkor ő.. Ő meg az a némber.. Undorító! Az a csak aki összetörte az életem, aki miatt szenvedtem, aki miatt elvesztettem mindent.. És az a fiú aki.. Kezem ökölbe szorult.
- Mégis mit akarsz tőlem he?! Ezt az életemet is tönkre akarod tenni?!
- Fogd már be! Te csak azért kellettél, hogy megtaláljam Castiel.. Egy olyan nagy rakás szerencsétlenség mint te, semmire sem jó.. -majd idejött a mellettem lévő Castielhez- Olyan csúnyák a sebeid, nem fájnak? -simogatta meg a vállát.
Lex elfordította a fejét, lehunyta szemeit majd várt egy kicsit. Mikor befejezte a gondolkodást megragadta a karom, felrántott.
- Eressz!
- Pofa be! -majd elkezdett húzni, rángatni.
- Engedj el! -rángatóztam és próbáltam szabadulni- Eressz !!
- Őt hagyjátok ki ebből! Neki ehhez semmi köze, én kellek nektek szóval eresszétek el! -kiáltotta el magát Castiel komoly és mérges hangon, mellkasára mutatott.
Alex megállt majd Deborah-ra nézett, a csaj élvezte a helyzetet, Casteilre nézett, eloldozta majd Castiel felült. Én csak néztem, majd még egyszer megrántottam a karom de ugyanolyan erősen fogott.
- Ereszd őt el Lex!
- Ugyan Castiel, had csináljon csak azt Nanával amit akar.. -tette a két kezét a vállaira, átkarolta- Mit vagy úgy oda? Alexnek is kijár a szórakozás, nem?
- Ha hozzá mersz nyúlni.. -nézett rá gyilkosan.
- Ereszd el Lex. -mondta végül majd tovább nyáladzott Castielnek.
Elengedett majd én is elrántottam a karom, Castiel szemébe néztem majd megráztam a fejem. Lex karba tette a kezét. Megfordultam, a fiúk elálltak az ajtótól, gyors léptekkel távoztam onnan. Kint futni kezdtem majd elkapott a sírás. Kis idő múlva hangokat hallottam.
- Nana!
Én csak futottam tovább de utolért, megfogta a kezem majd magához húzott, megölelt. Én tovább zokogtam majd ellöktem magamtól és elrántottam a kezem. Ő értetlenül nézett rám majd felém lépett, én hátrább majd nem bírtam tovább és kifakadt belőlem.
- Undorító vagy! Hogy tehetted?! -sírtam tovább.
- Nana én--
- Nem! Nem! Én hittem neked, elhittem mindene egyes rohadt szót amit mondtál! Olyan hülye voltam.. -bőgtem tovább, szinte már a hajamat téptem.
- Ezt te nem értheted..
-Nem érthetem.. Heh.. Tudod mit? Nem is akarom megérteni.. Soha többé ne kerülj a szemem elé! Nem ismerlek, nem történt semmi, nem történt köztünk semmi! -ordítottam majd csak jobban sírtam..
- Nana.. -majd közelebb lépett hozzám és meg akart csókolni.
- Ne érj hozzám! -csattant egy nagy pofon az arcán amitől hátralépett, arca bepirosodott- Hagyjál! Utállak! Gyűlöllek! -majd elrohantam.
Hogy hova? Fogalmam sincs, cél nélkül rohantam egyre messzebb és messzebb.. Számomra már mindegy volt, hogy hova futok, csak onnan messze legyek. Messze tőle és attól a némbertől! Könnyeim patakként folytak végig az arcomon.. […] Pár órával később még mindig a városban bolyongtam. Még mindig sírtam, szipogtam, hüppögtem. Egy ismerős alakot láttam közeledni.
- Nana? Nana! -rohant ide, Lysander aggódva nézett rám.
- Ly.. Ly..san..der.. -hüppögtem mire ő megölelt, újra sírni kezdtem.
- Csssh~ -simogatta a hátam majd elkísért hozzájuk.
Felkísért a szobájába majd lefektetett az ágyára. Kis időre eltűnt majd újra megjelent mellettem, leült mellém az ágyra.
- Jobban érzed magad? -tette a kezét a vállamra-
- Kicsit.. -majd felé fordultam.
- Mikor hívni kezdtelek és Deborah szólt bele a telefonba.. És mikor elmesélte Castiel, hogy mi történt--
- Nem vagyok rájuk kíváncsi! Egyik sem érdekel.. Egyik se.. Lysander...
- Sajnálom.. -majd mellém feküdt, betakargatott majd fejemet a mellkasához húzta, simogatta a fejem és folyamatosan kedvesen beszélt hozzám, hogy megnyugodjak.
Később hallottam, hogy Lysander felhívta Haruékat, vagy Subarut, de hogy honnan van meg a számuk nem tudom, nem izgat.. Semmi se izgat most.. Csak felejteni akarok. Minden el akarok felejteni.. Lysander még felkeltett, hogy egyek valamit de nem sok ment le a torkomon.
- Na~ Muszáj enned valamit..
- De nem vagyok éhes.. -tartottam neki a tányért.
- Pedig egy egy könnyű étel.. Na, csak még egy kicsit ^^ Utána békén hagylak vele. -mosolygott
- Nem kérek, Lysander nem vagyok éhes.. Nincs étvágyam..
Sóhajtott majd elmosolyodott, mellém ült majd kezébe vette a tányért és a kanalat- Mond, hogy áá~
- Nem áá.. -húztam a szám.
- Ne legyél már ilyen makacs. Na, áá..
Sóhajtottam majd kinyitottam a szám.. Lysandernek végül sikerült megetetnie velem a felét, a végén nyomott egy puszit a homlokomra majd mondta, hogy menjek el fürdeni. Rosa éppen ott volt náluk szóval ő engedett nekem vizet. Bementem a fürdőbe majd levetkőztem és beleültem a mély, forróvízzel teli kádba és elfeküdtem. Kellemesen feküdtem lehunyt szemekkel mikor valaki hirtelen benyitott.
- Na milyen a víz?~
Felpattantak a szemeim.- Rosaly?! -majd rögtön vörös lettem, még ha lány is.
- Nem akartalak megijeszteni. Lysander mondta, hogy nézek rád, szóval ha már itt vagyok megkérdezem milyen a víz. -mosolygott
Én felsóhajtottam majd halványan elmosolyodtam.- Köszi, kellemes..
Egy ideig ideig még beszélgettünk majd kiszálltam, Rosa adott kölcsön egy pólót és egy nacit, a fehérneműt viszont.. Nem maradok abban amiben ma voltam szóval, Rosáét kizárt, hogy felvegyem >.> Maradt Light boltja, leküldtem Rosa-t, hogy hozzon nekem fehérneműt.. 30 perc múlva visszajött, hála istennek normális cuccot hozott ^^ Már kezdtem félni, hogy mit fog hozni nekem.. Felöltöztem majd még egy kicsit beszélgettem Lysanderrel, lefeküdtünk de elosztottuk az ágyat, egy nagy párnát tettünk középre. Így aludtunk el..
A következő rész tartalmából.:
Nana mikor bemegy az iskolába kellemetlen látvány fogadja, egy új évfolyam társ akire egyáltalán nem számított. Castiel és Nana egyáltalán nem beszélnek, Lysander hiába van Nana mellet, hogy ha barátja folyton rángatja mindenhova. A többiek próbálják tartani benne a lelket..