Reggel van... Tapogatózom az ágyban hátha találok valakit de semmi, üres. Felnézek majd látom egyedül vagyok a szobában. Nem jöttek vissza? De azt mondták estére visszaérnek.. Felöltöztem majd benéztem minden szobába. Wow.. Ilyen szobájuk van? Csodálkozva és kíváncsian néztem végig a fiúk szobáját de azok üresek voltak.. Vagyis csak az odatartozó személy hiányzott. Lementem ahol minden ugyanúgy volt mint tegnap. Ettem majd megkerestem Subarut hátha tud valamit róluk..
- Áh, Subaru*. -köszöntem neki kedvesen mire felém fordult és intett- Figyelj, nem tudod, hogy mikor jönnek meg Haruék? Elvileg tegnap este kellett volna...
- Hm... Én úgy tudom, hogy ott is lesz valami és maradnak pár napot.. -gondolkozott majd rám mosolygott és megsimogatta a fejem.- Csak nem hiányzik Mr. Shindo és a többiek?
- Eh? -pirultam el kissé- Dehogy.. Vagyis kicsi.. Áh mindegy! Szóval maradnak pár napot.. Akkor.. -néztem vissza rá, oh hogy mennél a francba! Arcán széles és gúnyos mosoly világított- Most meg mi van?!
- Semmi.. -mosolygott tovább majd átkarolta a vállam- Nekem elmondhatod Nana~ -kacsintott
- Ugyan mit? Ne álmodozz husi, úgy se mondok neked ilyeneket..
- Husi? -mutatott magára- Én? -állt megszeppenve.
- Nevetve bólintottam.- Miért milyen jelzőnek örülnél hm?
- Heh.. Hm.. - :3 ← fej – A hős? A király? -nevetett.
-Na még mit nem.. -ráztam a fejem, gondolkoztam kicsit majd gonosz mosoly jelent meg az arcomon mire ő csak félve pislogott rám. Megfogtam a nyakkendőjét és kissé lehúzta, a fülébe súgtam valamit amitől elpirult és kiverte a víz. Imádok gonosz lenni >:3
- HOGY MI VAN?! -akad ki teljesen majd vörösen kihúzta magát.
Én csak nevettem, alig bírtam abbahagyni. Szegény~ Na ilyenkor sajnálom azokat az embereket akik így esnek a csapdámba. Ezután Subaru elkezdett csipkelődni, persze nem hagytam magam és mindig visszatámadtam, vagy én szóltam be neki. A mi kis valaminket telefonom csörgése szakította félbe. ''Lysander''. Meglepetten vettem fel.
- Szia Lysander, mondjad. -jeleztem stp-ot Ichinek*.
- Szia Nana. Figyelj áttudnál jönni, vagy elmenni valahova? A dallal kapcsolatban lennének kérdéseim..
- Am... Persze.. Szerintem átmegyek hozzád aztán majd ha el is megyünk valahova akkor tőled oké?
- Rendben. Majd csengess, én vagyok egyedül itthon.
- Oké, szia. -tettem le majd Ichi felé fordultam.
- Hova lesz a fuvar? -sóhajtott majd megigazította a nyakkendőjét.
-Lysander.
Beültünk a kocsiba majd elindultunk. Bakker ez de szar már! Mindenhol pirosat kaptunk -.- Ennyit a zöldhullámról.. Miközben magamban szépen szidtam a lámpákat Subaru felém nézett.
- Figyelj csak.. Ki is ez a Lysander?
- Hogy Lys? Egy nagyon jó barátom.. Lysander számomra egy nélkülözhetetlen ember, akár csak Castiel és Haru. -ekkor kaptam észbe- Miért is kérdezed? -fordultam rögtön felé, majd elmosolyodtam- Csak nem féltékenyek vagyunk?~
- Hogy én? -vörösödött el majd karba tette a kezét és elfordította a fejét- Természetesen nem! Nekem csak rád kell vigyáznom amíg Mr.Shindo vissza nem tér.. Menjünk! -nyomott a gázra. Féltékeny dög vagy Subaru.
Ő csak morgott valamit az orra alatt, az út hátralevő részében nem szóltunk egymáshoz. Mikor megérkeztünk simán kiszálltam, mielőtt becsuktam volna az ajtót azért..
- Majd hívlak, hogy mikorra gyere és hova. -mondtam mosolyogva majd becsuktam az ajtót, komolyan mint egy gyerek mikor besérül.
Felmentem a lépcsőn az ajtóig majd becsöngettem. Jó nagy, termetes ház meg kell vallani. Stílusérzék az van, meg pénz is dögivel.. Néztem fel a tetőig majd hallottam, hogy kinyitják az ajtót, de én csak felfelé meredtem.
- Hm? Mi érdekes van odafent? -állt mellém majd ő is felfelé nézett.
- Mi? Ja bocsánat.. Semmi, csak azt néztem, hogy milyen magas is a házatok ^^” Eheh -vakartam a fejem miközben egy mosolyt ejtettem.
Elmosolyodott.- Értem. Gyere be. -tessékelt befelé majd becsukta mögöttünk az ajtót.
Mikor beléptem azt hittem lemegyek egyből hídba 0.0 Ilyen háza még az Amerikai elnöknek sincs! (na jó de >.> ) Tátott szájjal néztem körbe, szinte elfelejtettem levegőt is venni.
- A.. Nana.. Nana.. -majd kezét a vállamra tette amitől kirázott a hideg és rögtön hátracsaptam felé a fejem- Ízé.. Mondtál valamit Lys?
- Nem tudom, hogy hányszor mondtam, hogy Nana. Jól érzed magad? -tette a kezét a homlokomra.- Hm.. Nem vagy lázas..
- Ugyan nincs semmi bajom Lysander, csak kicsit elbűvölt a lakásotok.. -vallottam be.
- Oh! Pedig még nem is láttál semmit ^^ -mondta mosolyogva.
-Körbevezetsz? Mutass meg mindent! -néztem fel rá csillogó szemekkel.
- Én? -mutatott aranyosan magára mire én csak bólogattam ^^ - Hát oké..
Belekaroltam majd megmutatta a házat tetőtől talpig. Olyan volt mint egy kastély amiről kiskoromban álmodtam mindig, de egyben egy bazi nagy labirintus is 0.0 Ha Lysander nem várt volna meg mindig tuti eltévedek >~< Kedvesen mesélt, minden kérdésemre válaszolt mint egy idegenvezető. Majd a szobájában kötöttünk ki.
- Ez igen! Tudsz ám élni Lysy ^^
- Ugyan.. -mosolygott- Akkor hol kezdjünk neki?
- Eh?! -vörösödtem el teljesen- M-Mégis micsodát?
- Hm? -pislogott rá m értetlenül- A dalt, hiszen ezért hívtalak.
- Tényleg.. Akkor menjünk! -indultam előre ki a folyosóra majd elmentem a lépcsőig és a korlátnak támaszkodtam.
Mégis mit gondoltam?! Egek Nana! Hogy lehetsz ilyen hülye >< ?! ''hol kezdjük?'' Nyeltem egy nagyot majd próbáltam észhez térni. Ugh! Mikor Lysander mellém ért a korlátnak dőlt, velem szemben volt. Hátát nekinyomta a sötétbarna korlátnak, jobb karját rátette majd így tartva magát idehajolt hozzám. Én csak lógattam a fejem, hajam eltakarta a vörös arcom.
- Minden rendben van? -tűrte el a hajam az arcomból, én jobbra pillantottam..
Majd vissza előre.- Ühüm..
- Emlékszel még arra amit ígértél? A fogadalmunkra?
- A fogadalmunk.. -hunytam le a szemem.
- A mindet összekötő csillagos szavak.. -fogta meg a kezem- Oszd meg velem a fájdalmat, a bánatot...
- Mindent... Azt akarom, hogy mindig mosolyogj nekem... -folytattam.
- Mindig. Ez az a varázs ami minket körülölel.. Nem akarom látni ahogy sírsz.. Ne fojtsd magadba.. Nana! -szorította meg a kezem majd maga felé fordított- Kérlek.. Mond el ami a szíved nyomja.. -nézett rám halál komolyan.
- Pff! -kaptam a szám elé a kezem majd mérhetetlen nevetésbe kezdtem, ez nagyon kész! Ujujuj!! Egek én most fekszem ki.. - Hahaha.. -fogtam a hasam majd letérdeltem- Hihi.. Ly.. Lysy.. Lysa..nder.. -nevettem tovább.
Szegénykém csak nézett rám bambán, hogy betegségem gyógyítható-e. Letérdelt hozzám majd csak nézett rám, én ugyanúgy nevettem majd hirtelen megölelt. Most mi van?
- Eh..? Lys..- csak hallgatott, elmosolyodtam- Nem akartalak megsérteni, bocsánat.. Csak tudod.. Hirtelen olyan komoly lettél, egyszerűen nem bírtam.. Csak félreértettem valamit erre--
- Nana...
- Hm?
Csend. Vett egy nagy levegőt majd bele akart kezdeni, de ebből egy nagy sóhajtás lett és felállt. Felém nyújtotta a kezét.- Semmi, nem fontos. Gyere. A dallal is foglalkozni kellene.
- Igaz.. -álltam fel-Tudod mit? Menjünk le a parkba.. Talán jön egy kis ihlet. -mosolyogtam.
Bólintott. Lementük majd felöltöztünk és lementünk. Lysander és én sokat beszélgettünk, ami nála vagy azt jeleni, hogy beteg, vagy azt, hogy végre kezd úgy kezelni mint Castielt. Vagyis közeli barátként. Lys sokáig eléggé távolságtartó, és visszahúzódó volt. Nem igazán beszélt velem. Aztán azt vettem észre, hogy egyre többet találkozok és beszélek vele.
- Min gondolkozol olyan mélyen? -zökkentett ki.
- Rólad..
- Rólam? -pislogott.
- Aha. Hogy milyen sokat változott a köztünk lévő kapcsolat. Mármint nem úgy értem! -vörösödtem el, de neki is szép színe lett.- Régebben eléggé távolságtartó voltál velem, most meg már beszélgetni is tudunk ^^” Ehehh..
Elmosolyodott.- Való igaz. De tudod.. Nem bántam meg, hogy közel engedtelek magamhoz.. - majd az égre nézett, a szél belekapott a hajába.- Mióta ismerlek megváltoztam.. Más lettem. Ezt neked köszönhetem ^^ -nézett le rám mosolyogva.
- Ne mondj ilyeneket mert elolvadok! -nevettem.
Egész délután a parkban voltunk, kellemesen telt az együtt töltött idő. Bár úgy éreztem figyelnek.. Néha szóltam Lysandernek is de ő azt mondta, ne foglalkozzak vele, időnként érez így az ember. Mivel ő mondja ezért biztos így van, nem foglalkoztam vele többet. A dalt fogjuk rá tökéletesítettük és kicsit dolgoztunk rajta. Lysandernek elmondtam azt a rész amit nem értett.
- Dupla.. Itt ketten fogtok énekelni.. -mutattam a papíron- Ezt Castiel fogja, ezt pedig te.. Szerintem nagyon jó lesz ^^
- Értem. Mi lenne ha ezt egy kicsit jobban kiénekelném? Így lenne valami hatása is nem gondolod? Kiengedhetném a hangomat egy kicsit. -mosolygott.
- Remek ötlet! Akkor ezt ide ezt meg..
Rengeteg ötlet felmerül bennünk, kész profik voltunk. Egészen addig maradtunk míg el nem kezdett lemenni a nap. Ekkor összecsomagoltunk majd én úgy terveztem hazasétálok.
- Ne kísérjelek haza? Elég veszélyes ám.. -mondta Lysander kissé aggódóan.
- Ugyan nem kell féltened, nem lesz bajom. Nincs messze innen. Akkor holnap a stúdióban! -intettem neki majd elindultam.
Egyedül baktattam a parkban, már sötét volt. A hosszabbik úton indultam el.. Persze! Már értem miért hosszabbik út >~< Kezdtem kicsit berezelni, megszaporáztam lépteim majd azt mondogattam '' nyugi, ez egy bagoly, egy macska, egy kutya'' Mindent kitaláltam, hogy nyugtassam magam de nem nagyon jött be az ötlet :P
- Kyá! Ez meg mi volt?! -húztam össze magam majd megálltam egy helyben és össze vissza forgattam a fejem.
-Ágh! -hallottam egy nagy reccsenést majd azt vettem észre, hogy fentről potyognak a levelek. Castiel zuhant lefelé. -ÁÁÁÁ!! -sikítottam fel.
- ?!
A következő rész tartalmából.:
Castiel egy kisebb bajba keveredik és Nana éppen belecsöppen. Castiel Nanával együtt menekül de sarokba szorítják őket, Subarut lekapcsolják az üldözők.
- Őt hagyjátok ki ebből! Neki ehhez semmi köze, én kellek nektek szóval eresszétek el! -kiáltotta el magát Castiel komoly és mérges hangon, mellkasára mutatott.