*beep beep beep beep*
Zörög az ébresztőóra Haru éjjeliszekrényén. Gyáh de zavaró! Felé fordulok majd látom, hogy felkel. Nézzük az idő.. 4:30?! Mi a rákomnak kel ez fel ilyen korán?
- Haru.. Mi a fenét csinálsz? -emelkedem fel egy kicsit majd felnézek rá.
- Bocs, nem akartalak felkelteni. -fordult felém- El kell mennünk valami megbeszélésre az egyik koncert miatt, mivel messze van ezért korán kelünk.. Aludj még vissza. -öltözködött.
- …. És mikor jöttök vissza?
- Fogalmam sincs.. De nem kell félned, vigyáznak rád. Őrzik a házat elegen. -simogatta meg a fejem, elmosolyodott majd adott rá egy puszit.
- Én nem félek! -jelentettem ki elszántan.
Erre jobban mosolygott.- Szerintem ma nincs sulitok, mivel tovább tartott volna a kirándulás. Használd ki ezt az időt és pihenj, gyógyulnia kell a hátadnak kis csillag.
- Igaz is.. Ízé, Haru.. Lehet egy kérdésem, kérésem?
- Mi lenne az? -nézett rám érdeklődve miközben befőzte az övét a nadrágjába.
- Tudsz egy kisebb stúdiót szerezni?
- Stúdiót? Minek?
- Két barátommal írtunk egy dalt és szeretnénk jóra megcsinálni, de kellene hozzá egy stúdió.. És mivel egyikünk pénztárcája sem bírna egy bérlést így gondoltam te mint híres énekes csak tudsz valamit intézni.. -néztem félre.
- Ohh. Ha már ilyen szépet mondtál megpróbálok valamit intézni rendben? Majd felhívlak, hogy ha sikerült valamit intéznek oké?
Bólintottam.- Igen, köcces Haru.
- De most aludj oksi? Látom, hogy mindjárt elalszol.. -döntött hátra majd betakart- Sietek rendben?
- Rendben..
Lekapcsolta a villanyt és kiment a szobából. Hallottam, hogy egy ideig lent beszélgetnek, majd azt is, hogy elmennek. Én sóhajtottam majd a másik oldalamra fordultam és visszaaludtam. Kb olyan 9 óra lehetett amikor felébredtem. Kényelmesen nyújtóztam egy nagyot majd felkeltem. Felöltöztem majd lementem ahol már várt a reggeli? Ohh ez nagyon király. Leültem majd megreggeliztem. Pár testőrrel beszéltem, hogy mit és hogyan ebben a házban. Nem gondoltam volna, hogy a testőrök ilyen kedvesen is tudnak lenni 0.0 Vagy csak azért mert a fiúk barátja vagyok ? Kitudja nem is igazt. Hm.. Mi lenne ha elmennénk Castielhez? Nem is rossz ötlet. Legalább tudunk dolgozni a számon. Castiel, Castiel.. Castiel.. Meg vagy! Akkor nyomni hívás.
- Igen? Mit akarsz? -morog bele.
- Neked is jó reggelt, szia. Otthon vagy vöröském ? -ülök le a fotelbe.
- Nem dehogy, a suliban aludtam a D.Ö.K teremben..
- Jól van na! Mit reggeliztél te, pokrócot?
- Most keltettél fel te szőkeség!
- Oh~ Ja hupszika, bocsesz. De ha már fent vagy akkor arra gondoltam, mi lenne ha átugornék hozzád és dolgoznánk a dalon?
- Jól meggondoltad? Eléggé harapós kedvemben vagyok, mivel felkeltettél egy alvó démont. És ha idejössz..
- Bocsi de nem félek. Akkor 20 perc és ott vagyok. Hali!
- Mi vá-- nyomtam ki majd eltettem a telefonom.
Összeszedtem a cuccaim egy tatyóba majd felöltözködtem és elindultam. Brrrrr.. Ide kint hideg van.
- Hova készül kisasszony? -szólított meg egy nálam talán egy fejjel magasabb barna hajú, barna szemű fiú.. Vagy férfi?
-Eh? -mutattam magamra- Ja, hát csak egy barátomhoz..
- Akkor elviszem. -igazította meg a kissé rendetlenül álló vörös nyakkendőjét
- Jaj ugyan ne fáradozz.. Fáradozzon.. Gyalog sincs messze, rám fér a mozgás... Eheheh..
- A banda szerint nem is mehetne sehova. Mr.Shindo különösen kijelentette, hogy biztosítanunk kell a testi épségét. -tette egyik kezét a csípőjére, anyám de helyes *--* Mi?! Mi a frászkarikát hordok én össze vissza?! Dehogy egy francot! Ne már T-T
- Ízé.. Valóban? Hát.. -néztem félre.
- Nem kell aggódnia. Elviszem, és ne lesz gond. Önért is megyek.
- De ha Haru azt mondta.. Kapni fogunk mindketten >~<
- Nem hiszem, hogy Mr.Shindo megharagudna azért mert elviszem egy kis kocsikázásra. Az nem árt. -mosolygott, egek tényleg el fogok olvadni @.@
- H-Hát jó, akkor rendben. Menjünk..
Bólintott majd jelzett, hogy várjam meg ott ahol vagyok. Várok, várok, egyszer csak egy sportkocsival felbukkan. Khe?! Mi a franc?! Hát ha ilyen jól keres egy testőr én is az leszek! Állok és nézek döbbenve. Kiszáll majd idejön hozzám.
- Akkor mehetünk kisasszony? -nyújtotta a kezét.
- Igen. -beültem előre mellé majd elindultunk.
Wow. Egy tuti biztos, imád olyan őrülten vezetni mint Haru. Elnavigáltam Castiel lakásához majd kiszálltam. Mikor ez megtörtént a kocsira támaszkodtam. Mindjárt köpök egy rókát.. Kezem a szám elé tettem, ő leengedte az ablakot.
- Minden rendben van? -nézett rám kérdőn azokkal a barna szemekkel.
- P-Persze.. Akkor majd hívom rendben? Köszönöm, ízé..
- Azt hiszem egy Ichi is jó lesz kisasszony.
- Nana.. Ichi? -pislogtam- Akkor Haruékkal jöttél ?
- Bingó. -kacsintott- A tokiói rendőr főkapitányság, különleges osztag, privát testőrök. A nevem persze eléggé érdekes ha úgy vesszük...
- He? Miért lenne az? -oké elkésem de no para, csak meg kell másznom a lépcsőket.
- Subaru Ichianagi. A Subaru valahol egy autó.. Szóval.. -nevetett- Jó márka vagyok.
Erre én is nevettem majd elköszöntem. Elkezdtem felmenni a lépcsőn.
- Jó márka mi? -erre elmosolyodtam majd felmentem, becsöngettem.
Kinyitotta az ajtót majd karba tette a kezét.- Azt hittem megint elütteted magad.
- Nincs olyan mázlid.. -majd odaadtam neki a táskám és a cuccom majd bementem.- Démon!~
Démon felém futott majd leterített. Csahitolt mint egy kiskutya, igen én vagyok a kedvenc~ Dalia is nagyon szeretett.. Tényleg szegény kutyuskám..
Biztos jól van, nem kell aggódnom érte. Ry biztos gondját viseli.
- Min gondolkozol ennyire? -térdelt le mellém.
- Mi? Ja.. Semmit.. -ültem fel majd ős megtámasztotta a hátam- Aú! Óvatosan!
- Hm?
- Ott fáj.. Mikor lecsúsztam bevertem a hátam.. Eléggé fáj még.. -mondta majd felnéztem rá- Tényleg.. Még meg sem köszöntem ho--
Felemelt majd a kanapéra tett. Eh? Én csak pislogtam rá. Semmi reakció csak leült mellém. Démon a lábához feküdt, lehajolt majd megsimogatta mire a kutya kidőlt. Hehe.
- Ízé..
- Nem kell megköszönnöd. Ösztönösen cselekedtem. Valakinek mindig melletted kell lennie mert nem tudsz magadra vigyázni, valakinek meg kell védenie téged. -mondta miközben csak nézett előre, idő közben tekintete kicsit ellágyult, mintha most lenne önmaga.
- Mindenért.. Kösz.. Igazság szerint nem tudnám mi lenne velem nélkületek.. -feküdtem a hátamra és csak a plafont néztem- Az elején még teljesen más volt minden, most meg.. -elszomorodtam- Mikor Lysander elmondta, hogy kórházba kerültél.. El sem tudom mondani milyen volt.. Szinte sírtam volna vagy.. Nem is tudom. Nem volt jó.. Hiányoztál.. De az állomáson.. -hunytam le a szemeim- Visszatért belém az az érzés ami mindig is velem van, ha a közelemben vagy.
- Nocsak.. -mosolyodott el- Végül csak megszerettél nem igaz?
- Lehet.. -mosolyogtam rá.
Erre felém fordult majd idehajolt hozzám, megcsókolt majd megfogta a kezem. Lenézett rám hamuszürke szemeivel mitől és kissé elpirultam, ahogy látom ő is. Többször is megcsókolt majd mellém feküdt. Egy ideig így feküdtünk és beszélgettünk, átkarolt mire én hozzábújtam. Eme perceket a telefonom csörgése szakította félbe, felültem majd előkotortam. ''Haru''
- Bocs, ezt fel kell vennem.. -keltem fel majd otthagytam és kimentem a konyhájába- Szia mondjad.
- Jó hír Nana. Beszéltem az egyik stúdióssal és pár hétig igénybe vehetitek, persze ha vigyáztok rá. -nevetett- Amúgy minden oké ott?
- Ohh! Imádlak te~!! -ugráltam- Persze minden oké.
- Akkor jó. Bevallom kicsit aggódtam.
- Minek? Bocsi, hogy ezt mondom de mielőtt újra találkoztunk volna azelőtt is megvoltam..
- Tudom.. -sóhajt- Csak biztonságban akarlak tudni, ennyi az egész..
- Hé Haru ne tökölj már! Gyere és segíts te félnótás! -lehetett hallani Natsuki hangja a háttérből.
- Megfojtom.. -morgott Haru- Akkor később még hívlak rendben? Kb estére otthon leszünk.
- Oké. És inkább ne tedd rendben? Így kell őt elfogadni.. -mondtam majd letettem.
Vettem megy mély levegőt majd bementem Castielhez és rávetettem magam mire ő csak kettőt pislogott, hogy most mi a frász bajom van.
- Képzeld Haru szerzett nekünk stúdiót! -ölelgette- Hát nem király? Juj!
- De, De az.. -mosolyodott el kissé- De ha tovább ölelgetsz te énekelsz helyettem mert lassan megfojtasz.. -köhécselt.
- Eh? Ja bocsesz. -engedtem el- Gyere felvesszük Subaruval Lysander és már repülünk is a stúdióba. Gyere már! -fogtam meg a karjánál majd húztam.
Mikor felöltöztünk lementünk és beültünk a kocsiba. Elmondtam, hogy hova kellene menni és már indultunk is. Cas furcsán nézett a testőrre de nem igazán zavartatta magát, sőt szerintem élvezte, hogy Castiel így viselkedik. Mikor odaértünk és beszaladtam Lyshez majd elhadartam neki a dolgokat. De ő nagyon okos és ügyes fiú volt, szóval hamar megértette a lényeget és össze is szedte a cuccait.
- Hol a jegyzetfüzetem? -tette fel a már hiányzott de unott kérdést, igen ez Lysander.. A fejét azért nem hagyja el mert a nyakára van nőve >~< .
- Itt van nesze! Csak menjünk már! -rángattam.
Nagy nehezen elrángattam a kocsiig majd beült hátra. Subaru már két olyan nézést kapott ami.. Khm.. Na szóval az út fogjuk rá csendben telt, én és Ichi váltottunk néha pár szót. Meg amikor őt keresték és válaszolt. Mikor odaértünk elköszöntem tőle és ő már el is hajtott. Wow hova siet ez ennyire 0.0 ? Mindegy van fontosabb dolgom is!
- Na gyerünk indulás! -ragadtam meg a kezüket majd bementünk.
Bent elmondtam azt amit Haru mondott, megkaptuk a kulcsot majd fellifteztünk a legtetejére. Mondhatom a legjobb hely.. Kinyitottuk majd mikor beléptünk szinte azonnal leesett az állunk. Imádlak Haru!!!~ Ez nagyon királyul néz ki! És ahogy nézem elég modern a berendezése, stílusos és otthonos.. Már is beleszerettem. Mikor mindent alaposan körbenéztünk mint egy kutya nekiálltunk a dalnak. Egész nap ott voltunk. Végül is addig jutottunk, hogy csináltunk egy alap zenét, meg pár kisebb dolgot bele. A szöveget megcsináltuk rendesen és kinyomtattuk, a kottás lapokra is megcsináltuk, hogy mindenkinek legyen egy ilyen meg egy olyan példánya. Egy ideig még ott beszélgettünk majd otthagytuk a stúdiót. Érzem, ez lesz a második otthonom :3 Subaru hazavitte Lysandert majd Castiel, utána beugrottam még pár helyre majd szegénykével cipeltettem a cuccokat amiket vettem, kértem. Betett mindent a kocsiba majd megbeszéltük, hogy elmegyünk enni valamit. Mindketten éhesek voltunk már. Beültünk egy gyorsétterembe majd teleettük magunkat. Ránézett az órájára majd jelzett, hogy vissza kellene menni, mivel Haruék is hamarosan jönnek. Elváltam a finomságoktól majd mentem utána, beültünk és mentünk. Ám ez az út már csendben telt, csak a rádió szólt. Éppen Haruék száma ment, feljebb hangosítottam majd élveztem az engem körülölelő zenét. Mikor megérkeztünk Ichi hősiesen mindent kipakolt és felvitt Haru szobájába, majd már ment is a dolgára. Én elpakoltam majd letusoltam és átöltöztem egy kényelmes melegítőbe és pólóba. Ideig óráig vártam rájuk de nem jöttek. Pff... Akkor majd jönnek ha akarnak -.- Én nem várok tovább rájuk.. Befeküdtem az ágyba majd még egy picit vártam de elnyomott az álom.
Kicsit később, mikor Nana már alszik
Subaru félrevonult majd telefonálni kezdett. Kicseng, kicseng.
- Itt Haru.
- Úgy tettem ahogy mondta Mr.Shindo. -mondta Subaru miközben a falnak dőlt.
- És? -hangja komoly és kérdő volt.
- Két korabeli srác.. Egy vörös rocker, Castiel, valamit egy kicsit kifinomultabb, csendesebb srác Lysander. -jelentett.
Csend.- Értem. A következő napokban is figyeld őket tovább, mindenről tudni akarok, legyen az bármi. Értetted?
- Igen.. -majd letette.
Haru eltette a telefont majd az ablakhoz ment. Kavarogtak benne a dolgok.
- Nem hagyom, hogy mások is rád tegyék a kezüket.. Nana. -tekintete komoly lett.
Megfagyott körülötte a levegő, csak állt és nézte az esti pezsgő várost. Kis idővel később telefontált megint, majd elégedett nézéssel elment tusolni, majd aludni, egy ideig csak a plafont nézte majd lehunyta szemeit.
-Nem adlak másnak.. Többé nem!
A következő rész tartalmából.:
haru továbbra sem nyugszik bele abba, hogy kedvesét mások is környékezik. Lysander egy romantikus zenei délutánt tölt együtt Nanával, míg Castiellel csak a szokásos bajba kerülnek. Subaru figyeli a lány minden lépését de különös, zavaró tényezők néha megállítják.