Kényelmesen feküdtem, nem fáztam. Sőt, kellemes meleg légtérben voltam. Várjunk csak, álljunk meg egy szóra! MELEG?! Mellesleg.. Élek? Király ás már nagyon utálhat, hogy sosem tud levágni :3 Bár akkor mehetnék a sexy démonpasikhoz akik *csorgatja a nyálát álmában* De míg nem halok meg nem tudom, hogy vannak-e ilyen helyes démon srácok TT-TT Bár Minek meghalni? Ráérek 50 év múlva is. Na de olyan jól elelmélkedek miközben halványlila dunsztom sincs, hogy hol a rákba vagyok 0.0 Én az ész... Lassan és nyöszörögve nyitottam ki a szemem. Eléggé homályosan láttam de érzékeltem, hogy egy ismeretlen helyen vagyok. Mi a franc?! Megpróbáltam felkelni.
- Áh! -nyílalt bele a fájdalom a hátamba- Basszus.. a hátam.. -feküdtem vissza az utólagosan is kiderült ágyra, ez baromira fáj
- Nem kellene még felkelned, pihend ki magad. -ült mellém a valaki, felé pillantottam majd Lysander varázslatosan gyönyörű és különleges szemei néztek vissza rám picit aggódva
- Mi? Hol vagyok? Lysander te mit keresel itt? Na és hol van Castiel?! Mikor-- majd megsimogatta az arcom.
- Nem kell aggódnod, nincs semmi baj Nana. -mondta kedvesen, csak simogatta nagy meleg kezével az arcom
Feküdtem és hallgattam ahogy Lysander meséli, hogy hogyan is kötöttem ki újra a táborban. Így ahogy utólag hallom vicces, de akkor nem volt az. Nem tudom mi lett volna, ha Lysander és a tanárok nem indulnak el keresni minket. Na és Castiel? Tényleg ő most hol van?!
- És Castiel? Ő vele mi a helyzet? -kérdeztem Lysander
Ő erre csak megfogta a kezem majd egy kicsit megszorította.- Még nem tért magához.. Ő érte mentőt kellet hívni.. De ne aggódj tudod, hogy milyen. Még a valódi démonokat is elijeszti.. -próbált mosolyt csalni az arcomra drága hófehérkém de ezekben a percekben semmi kedvem nem volt mosolyogni. Inkább sírtam volna. Ő megsimogatta a fejem majd egészen addig velem maradt míg el nem aludtam. Másnap reggel úgy ébredtem, hogy ott ült mellettem, már ébren volt.
- Te mikor alszol? -fordultam felé.
- Aludtam nyugi, nem vagyok fáradt. Hogy érzed magad?
-Hatnak a fájdalom csillapítók.. -mondtam majd kis nyöszörgéssel majd felkeltem.
Lysander odaadta a ruháim majd én elvánszorogtam a fürdőig és felöltöztem, megcsináltam a hajam. A tanárok hoztak egy dokit aki megvizsgált majd a hátamat is megnézte. Wow de szép lilászöldeskékes 0.0 Én nagyon király vagyok, hogy egy ilyet szereztem a pihenő táboron. Na és ha fel is hívták Haruékat akkor én kapok mint állat, főleg ha ezt meglátja Haru a hátamon :P Hurrá -.- Miután elmeséltem, hogy hogyan kerültem én oda a tanárok elmentek vissza a diákokhoz mivel mentek síelni. Egyedül Lys maradt itt velem.
- Te nem mész síelni a többiekkel? Biztos, hogy jobb móka lenne mint itt unatkozni velem együtt. -mondtam miközben a táskámban vatyartam.
-Én vagyok az egyetlen aki vállalta, hogy vigyáz rád. -mondta majd a jegyzetfüzetébe irkált.
Hát azt előre látom, hogy ez egy nagyon nagyon unalmas nap lesz.. Mikor előkotortam a mobilom a táskám legaljáról felhívtam Haruékat.
-Szia Haru én vagyok az Nana..
-Veled meg mi a frász van?! Jól vagy?! Mégis mi a fene ütött beléd te balga?! -támadt köszönés nélkül, asszem nem kellett volna felhívnom >.>
- Ugyan nyugi Haru minden rendben van, nem kell idegeskedned miattam. Totál jól vagyok nyugisza.. Ehehehee..
- Aha... Bocsi de a tanárok már beszámoltak mindenről. Na mit is kerestél te ott azzal a vörös rocker sráccal?!
Fáradtan sóhajtottam majd leültem az ágyra.- Láttam, hogy a tiltott rész felé megy. Meg amúgy is volt valami baja amit meg akartam tőle kérdezni és utána mentem, de elvesztettem a nyomait és lecsúsztam a lejtőn.. Kicsit feküdtem a hóban majd jött Castiel és elindult velem vissza a táborba de én elaludtam, most meg itt vagyok. Ő meg..
-Kórházban...Hallottam.. Mindenesetre örülök, hogy jól vagy. Sokat köszönhetek a srácnak. -kis csend- Majdnem megint elveszítettelek. -eh?!
- Ugyan.. Már másodszorra kerülöm ki a halált, szóval a kaszás már biztos utál engem.. -próbáltam poénkodni- Meg aztán tudod, hogy milyen vagyok.
- Tudod de akkor is. Vigyáznod kellene magadra kis csillag, nem vagyok ott szóval nem tudok rád vigyázni..
-Hékás! Tudok magamra vigyázni! Csak baleset volt >< !
Miután mindegyiküket megnyugtattam letettem a telefont. Sóhajtottam majd Lysanderre néztem aki még mindig írogatott a kis imádott füzetébe. Király..
-Nem akarunk elmenni sétálni? Mindjárt meghalok az unalomról. Meg a levegő is kezd fojtó lenni. -pislogtam rá nagy és ártatlan szemekkel amiknek biztos, hogy nem tudott ellenállni :3
-Hm... Talán jót tenne neked. -mondta majd bólintott, én diadalmasan felvettem a kabátom és indulásra készen álltam az ajtóban.
Lysander mint egy herceg tartotta a karját amibe mosolyogva karoltam bele. Elindultunk sétálni ami nem is fájt annyira. Mármint a hátam persze☺ Lysanderrel együtt körbejártuk a tábort majd láttuk a plakátot, hogy este a többieknek ilyen esti party lesz. Összenéztünk. Én nem megyek az tuti. Ilyen háttal táncolni 0.0 Ha ez sikerülne... Eszembe se jusson >< Már így is épp elég bajom van, nem kísérlem meg.
- Verd ki a fejedből Nana. Különben is ma estére már programod van. -mosolygott
- Programom? Mellesleg honnan veszed?! Nem is terveztem semmit! -esett le a tantusz majd támadtam
- Ugyan.. Ennyire már ismerlek. -simogatta meg a fejem mintha valami kutya lennék -.-
- Oké... És mi is van az estémmel? -pislogtam fel rá
-Majd meglátod, nem fogod megbánni. Jobb lesz mint ez a buli vagy mi, csak bízz bennem Nana. Különben is nélkülem sehova sem mehetsz.
- Mert hogy?! -akadtam ki- Mi vagyok én, valami óvodás?!
- Hát néha úgy viselkedsz..
Egy ideig ezen voltam fennakadva, Lysanderren nem lehet annyira jól veszekedni mint Castiellel. Tényleg.. Castiel.. Mi lehet most veled vörikém? Miattam van.. Oké nem vagyok egy ''minden miattam, inkább meghalok'' ízé de akkor is, ez tényleg miattam van. Hiszen tud magára vigyázni, ő is megmondta, hogy hagyjam. ''Nem kell aggódnod értem, elég ha én aggódom érted.. Ne akard mindenki terhét folyton cipelni! '' A szavai...
- Nana! -csettintett előttem Lysander mire feleszméltem.
- Igen? Bocsi, kicsit elkalandoztak a gondolataim..
-Vettem észre..
Visszamentünk a házba majd csinált egy teát ami átmelegített minket. Én még mindig azon elmélkedtem, hogy hogy van a vörös démon. Hiányzik.. Azok a beszólások, meg minden.. Nincs kit b*sztatni >~< Kissé szomorúan néztem a kis asztalon lévő bögrére.
-Minden rendben van? -ült le mellém Lys.
- Aha... -majd csak csenden ültem, ahogy Lysander rám nézett úgy éreztem nem bírom tovább tartani. Hirtelen eleredtek a könnyeim és megöleltem- Semmi sincs rendben!
- Hé... Cssh~ -simogatta a fejem- Nincs semmi baj. Mondj el mindent ami bánt. Oszd meg velem minden fájdalmad kicsi hercegnőm..
- Annyira.. Annyira.. -szip- Hiányzik az a tuskó! -markoltam bele Lysander felsőjébe- Miattam fekszik ott! Ha nem lennék ilyen akkor..!
Erre csak simogatta a fejem.- Nyugodj meg.
- Hiszen ő is megmondta... -szip szip
- Mit? -kérdezte kedvesen miközben próbált nyugtatni.
- Nem kell aggódnod értem, elég ha én aggódom érted.. Ne akard mindenki terhét folyton cipelni! -mondtam bőgve majd mellkasába fúrtam az arcom és ott sírtam, zokogtam.
- Nyugalom.. Csshh~
Miután végleg megnyugodtam Lys lefektetett aludni. Kb. 2 órát aludhattam. Mikor felkeltem senki se volt ott, Lysander eltűnt. Persze, hiszen neki is van elég dolga. Felkeltem majd kicsit rendbe raktam a szobát, hogy legyen már valami kinézete. Éppen beágyaztam amikor kinyílott az ajtó és belépett Lysander.
- Mehetünk? -kérdezte kedvesen.
- Hova? -pislogtam majd eszembe is jutott- Ja arra titkos helyre igaz? Vagy valami ilyesmi..
- Talált. Na húzd fel a kabátod és gyere velem. -nyújtotta a kezét.
Felöltöztem majd mentem vele. Pontosabban ő mint vezérhangya ment elől én meg a kis törékeny madárka botorkáltam utána. Elmentünk valami fából ácsolt teraszra ami egy régi vendéglőhöz tartozott, kicsit távol volt a tábortól de nem bántam. A zene elég hangos volt, még odafent is hallottuk valamennyire. Nekitámaszkodtunk a fa korlátnak és néztük a havas csúcsokat amiken kissé világított a hó, az egyet melyet ezernyi csillag lepett el. Egy csillagtenger.
- Csillagtenger.. -mondtam miközben néztem a milliónyi apró fénylő pontot a sötét égbolton.
- Csodaszép. Sokszor a hol és a csillagok súgják a dalokat, verseket.. Szépségük elbűvölő, még a legsötétebb lelkű embert is képes magával ragadni és elvinni egy teljesen másik helyre.. Bemocskolhatatlan csoda mely mindig ott ragyog az égen, hol a bestiák nem érhetik el őket. A szabadság.. A tengernyi csillag mind ezt hirdeti, a szabadság, végtelenség..
Mosolyogva hallgattam Lysandert.- Csodaszép..
-Igen azok.. -nézett az égre.
Erre kissé nevettem.- Arra értettem amit a csillagokról mondtál az előbb.. Persze a csillagok is szépek..
- Oh.. -pirult el kissé.
Egy ideig csendben néztük az eget és a tájat. Majd láttam, hogy Lys nagyban gondolkozik valamin és közben engem figyel. Kicsit idegesítő, hogy ennyire néz >~< Zavaró. Ajaja elpirultam @.@ Éreztem, hogy elpirulok, kissé égett az arcom.
- Nana.. -fordult felém mire én is felé fordultam.
- Igen?
- Nem akarom, hogy egyedül vidd a terheket amik a vállad nyomják! -mondta határozottan- Oszd meg velem őket.. -fogta meg a kezem- Nem bírom nézni ahogy szenvedsz.. Magadba fojtod a bánatot, a fájdalmat, az érzéseid! Nem akarom, hogy többet sírj. -simította meg az arcom- Azt akarom, hogy mindig nevess. Hogy a nevetésed beragyogjon, hogy érezem az erőt ami a mosolyoddal adsz.. Kérlek mosolyogj nekem örökké..
- Lysander.. -ragyogtak smaragd szemeim, az ő szemi valami olyat sugalltak amit még nem éreztem.
Ő hirtelen magához húzott és csak ölelt. Az ölelése teljesen más volt mint Harué vagy Castielé. Egyikhez sem hasonlított, ez olyan Lysanderes volt.
- Oszd meg velem a fájdalmat, a bánatot, mindent.. -nyomott egy csókot a homlokomra- Azt akarom, hogy mindig mosolyogj nekem, mindig.. -nézett le rám
Erre elmosolyodtam.- Rendben.
A hegyek felé fordultunk majd felnéztem az égre. Egy hullócsillag futott át felettünk.
- Kívánjunk valamit. -mondta Lysander
Bólintottam majd lehunytam a szemem és kívántam. Azt szeretném, hogy ez a kívánság tényleg váljon valóra, az a dolog melyre már régóta vágyom. Talán még egy órán keresztül lehettünk ott. Beszélgettünk. Lysander írt egy dalt, pontosabban írtunk egy dalt amit el is énekelt nekem.
Majd visszakísért a házhoz és búcsút vett. Kaptam még egy puszit a homlokomra majd elment. Én becsuktam az ajtót majd letusoltam és befeküdtem az ágyba, a tanárok még megnéztem majd adtak gyógyszereket. Castiel egy szót sem szóltak. Mikor kimentek én csak feküdtem a sötét szobában és néztem a plafont. Majd befelé fordultam és próbáltam aludni, de folyton csak az járt a fejemben, hogy mi lehet a Castiellel.. Na meg most Lysander..
- Mit tegyek..?