Reggel arra keltem, hogy Castiel dumál. Mi a jó édes franc van már? >~< Hát nem lehet hagyni az álmos embert aludni?! Nagy nehezen vettem a fáradságot és kinyitottam a szemem majd a piroska felé fordultam és ránéztem. Jéééé!!~ Ez még alszik 0.0 Oké akkor ez most álmában társalog? Egészségére. De itt valami nem oké...
- Ne... -nyöszörgött- Kérlek ne.. Várj..! -húzott magához majd csak erősen szorított, zihált.
- Castiel.. Hé Castiel.. Nyugi.. -simogattam a fejét miközben próbáltam lélegezni- Nyugodj meg vörikém itt vagyok.
Egy ideig még nyugtattam majd végleg megnyugodott. Fejét a mellkasomra helyezte majd csak nagyokat sóhajtott. Eh? Van egy olyan satnya érzésem, hogy felébredt >< Sőt! Tuti, hogy felébredt.
- Castiel... Ébren vagy? -súgtam oda.
- ....Igen... -mondta még álmos hangon, de kawai~ (UI.: kawai=cuki, aranyos)
- Mit álmodtál? -céloztam rá egyenesen a témára.
Erre csak hallgatott. Kicsi nyúzás után megadta magát mire én diadalmasan elmosolyodtam és csak néztem rá. Na dalolj madárkám :3 .
- Csak egy rémálom.. Valakikről.. Nem fontos..
- Kikről? -pislogtam rá kíváncsian.
-Hagyjuk Nana.. -mondta majd a fal felé fordult nekem háttal, hát jó akkor fojtsd magadba, én is háttal fordultam neki és vissza is aludtam elég hamar.
Talán két órával később keltem fel arra, hogy Lysander ébresztett. Felültem majd nyújtóztam és ásítottam egy nagyot, kislányosan megtöröltem a szemem majd csak pislogtam rá. Ő erre elmosolyodott majd a kéz nyújtotta.
- Lassan reggeli, menj öltözz fel. -húzott ki az ágyból.
- Oké. Hol van a mi piroskánk? -fogtam meg a ruháim.
- Elment levegőzni... Legalább is ezt mondta nekünk.. -mondta Kentin miközben felvette a bakancsát.
Szóval mégis csak van valami baja. Na de mindegy, ha nem mondja el nem tudok neki segíteni, se senki más. Szóból ért az ember.. Bementem a fürdőbe majd rendbe raktam magam, felöltöztem majd kimentem Lysanderhez egy fésűvel és egy szalaggal. Csak pislogtam fel rá mire csak nézett rám.
- Befonnád a hajam Lysander? -néztem rá csillogó szemekkel mire kénytelen volt bólintani.
Leültem az ágyára, ő mögém ült/térdelt majd fésülni kezdte a hajam. Odaadta a fésűt majd elkezdte befonni aranyszőke hajam, mikor végzett elkérte a szalagot és kötött rá egy cunci masnit . (UI.: muszáj volt a cunci XD ) Megsimiztem Lysander haját.
- Köszönöm ,Lysy ^^ -erre csak nézett és láttam, hogy nem nagyon tetszik neki a név- Bocsi..
- Hanyagoljuk a "Lysy"-t oké? Mellesleg szívesen. -mondta.
- Legközelebb én fonom be a tiedet. -könyveltem el mire mindenki csak nevetett.
Mikor mindenki elkészült indulásra készen álltunk. Lys és én befonott hajjal mentünk az ebédlőgyülekezőbigyusz helyre. Mikor Alexy és Armin megláttak minket elmosolyodtak.
- Mint a testvérek. -mosolygott szélesen Alexy majd átkarolt minket- Olyan aranyosak vagytok így!
- Határozottan.. -nevetett Armin.
Leültünk majd körbenéztem. Castiel az utolsó pillanatban jött be a kajára majd leült. Én jót beszélgettem, kellemesen telt e reggeli idő. Majd megkörnyékeztem az ofőm hátha tud-e valamit ami kis problémánkról.
- Elméletileg megcsinálták a radiátort, menjetek próbáljátok ki. -mondta majd visszafordult beszélgetni a többi tanárhoz.
- Köszönöm.... -morogtam majd felkaroltam Violát és a házunkhoz rángattam- Lehet, hogy megint van szobánk! -ugráltam mint egy veszett bakkecske majd bementem és éreztem a kellemes meleget.- Igen~ Szuper akkor cuccoljunk vissza Viola, este kezelésbe veszlek! -villogtak felé a szemeim majd elmentem Kentinékhez és összeszedtem a cuccomat.
Átvittem mindent majd felöltöztem, hogy járok egyet, megnézem, hogy Amber és a többi pincsi hogyan lapátolják a térdig érő havat. Igen gonosz vagyok de tehetek én róla ha ingyen cirkuszba akarok menni? Nem hát! Hehe.. Dúdolva sétáltam miközben nézelődtem. Mikor megláttam őket elfogott a nevetés. Ez kész! Hol a kandi kamera? Mikor már fájt a hasam a nevetéstől tovább mentem. Csendben sétáltam a házak között mikor láttam, hogy Castiel egyedül indult az erdős rész felé. Nem úgy volt, hogy arra ne menjünk mert-- Persze minek is tartaná be az a majom -.- Úgy sem lesz baja, tud magára vigyázni. Mentem volna tovább de bennem egy hang nem engedett tovább. Oh de érzem, hogy ennek rossz vége lesz! >< Átmásztam a terítésen majd utána mentem. Egy idő után az egyenes terep lejteni kezdett, mikor nem figyeltem elvesztettem Castiel nyomait és egyedül barangoltam előre. Éppen visszafordultam volna mikor megcsúsztam és csak csúsztam lefelé.
- ÁÁÁÁÁ!! -sikítottam fel.
Csak csúsztam lefelé. Majd egy fának csapódtam lent és rám hullott egy csomó hó. A franc ez fájt! A hátam, a hátam! Meg sem bírtam moccanni. Jó messze lehetek a tábortól. Na király.. Kellett nekem utána mennem! Éreztem, hogy valami ilyesmi fog velem történni a fenébe is!!! Na és most mit csinálok? Itt fekszem a hóba és ennyi? Egyenlőre.. Míg nem enyhül egy kicsit a fájdalom.. Csak pihenek, nem alszom el.
- Nem. Aludhatok el... -néztem felfelé ahonnan lecsúsztam.
Kis idő múlva már éreztem, hogy arcom lassan megfagy. Voltam már szar helyzetben de ez most tényleg nem jó. Itt senki se talál meg. Már legalább egy órája feküdhettem ott mikor lépteket hallottam, ahogy talpa alatt ropog a szűz hó. Ezek a lépések sima gyaloglépésekből sietősekké voltak, futássá.
- Nana! -kiáltott az ismerős hang
- Cas-- -néztem rá de homályosan láttam csak ahogy közeledik
Letérdelt mellém majd lesöpörte rólam a havat, karjaiba húzott majd arcomból eltűrte szétjött hajam tincseit. Én csak néztem bele a világba, moccanni sem bírtam, szemem lassan lehunytam.
- Hé! Nana! -rázott majd meg majd magához húzott- A fenébe! El ne aludj itt nekem!
Csak feküdtem és próbáltam ébren maradni de volt könnyű, szemeim leragadtak, egyre fáradtabb voltam, hátamnál a fájdalom néha felerősödött mire én felszisszentem. Elindult velem, csak ezt hajtogatta "tarts ki Nana! el ne merészelj aludni!" Mikor megálltunk leült majd megrázott, erre nagy nehezen ránéztem.
- Mit keresal egyáltalán itt?! Mi történt veled?! -kérdezte miközben aggódóan nézett le rám, utoljára a kórházban láttam ilyennek
- Én csak... utánad akartam.. jönni.. Olyan furcsa.. voltál így.. -majd felszisszentem
- Ostoba, buta lány! -szorított magához- Nem kell aggódnod értem, elég ha én aggódom érted.. Ne akard mindenki terhét folyton cipelni!
Erre csak néztem rá csendben majd fejem mellkasának döntöttem.- Bocs..
Egy ideig így voltunk majd megmoccant és lehajolt hozzám. Lehunyta hamuszürke szemeit majd forró és lágy csókot lehet jéghideg ajkaimra. Majd újból és újból. Elpirultam majd csak ragyogó szemekkel néztem vissza rá, ő ugyanígy.
- De régen csókoltalak meg.. -mosolyodott el- Kezdenek hiányozni..
Erre halványan elmosolyodtam. Újra megcsókolt majd felvett és mentünk tovább ám akarattal vagy akaratlanul is elaludtam és egy idő után nem válaszoltam, már azt sem hallottam, hogy mit mond. A külvilági dolgokat sem érzékeltem... És most?