- Nem akarom, hogy elmenj Nana! -kiáltotta Castiel
Én megszeppenve álltam, miközben szorosan ölelt. Először nem akartam elhinni amit mondott, majd újra és újra elmondta. "Ne menj el... , Maradj itt!" Visszaöleltem majd fejem a mellkasára hajtottam.
- Kérlek ne menj el Nana.. -hangja más volt, mintha igazi érzelmek lennének benne
- Castiel... Én.. -majd sírni kezdtem- Nem tudom mit tegyek.. Szeretnék VELED maradni, meg Lysanderrel és a többiekkel.. -szipp- De Haruékkal is szeretnék lenni.. Annyi minden történt már..
Erre csak jobban ölelt. Most olyan sebezhető és érzékeny, még sosem láttam vagy éreztem ilyennek Castielt. Maradjak veled? Vagy hagyjalak itt?
- Miért mennél el? Azt hiszed nem történne megint meg? Ugyanúgy visszazuhannál.. De itt velünk, velem.. -majd a szemembe nézett, letörölte könnyeim majd hamuszürke szemeivel mélyen belenézett smaragd zöld szemembe
Arcomon kisebb pír jelent meg de most nem érdekelt a dolog. Castiel tekintete szinte teljesen elvarázsolt. Nem szóltunk egymáshoz, csak álltunk és néztük egymást. Ezt a bűvös varázst az ajtó nyikorgása törte meg. Mire kettőt pislogtam Castiel már elengedett és zsebre tett kézzel állt előttem. Lysander jött ki.
- Ti meg mit csináltok ide kint ilyen sokáig? Különben is Castiel... -jött ide majd levetette kabátját és rám adta- Nana még a végén megfázik mert csak úgy kirángattad ide a hidegbe.
- Ugyan Lys ^^, nem fázom. Bár azért ezt a kabátot nem szívesen veszem le.. -mosolyogtam rá mire ő is elmosolyodott
- Nekem dolgom van. Még meg kell etetnem Démont. Akkor csá.. -intett Castiel majd elindult, Lysanderrel addig néztük míg el nem nyelte az éjsötétje
Lysander sóhajtott- Na gyere menjünk be.. Elég hideg van itt nem gondolod?
- De.. -bólintottam majd bementünk
Bent tovább beszélgettünk majd valahogy a feszült témáról inkább a szokásos barátságos és vicces dolgokra tértünk át. Egész jól telt az este, úgy éreztem mintha mindig is ebben a boldogságban éltem volna. Már csak a kis vöri hiányzott a társaságból, egy ideig vártuk de nem jött így nem is foglalkoztunk tovább a dologgal. Miután közösen fizettünk mindenki hazaindult. Egyedül, csendben sétálgattam a havas járdán és néztem a lámpafényben, hogy milyen szépen esik a hó.
- Nana! -hallottam a hátam mögül egy hangot
Megfordultam majd láttam egy ismerős alakot kirajzolódni. Lysander jött utánam majd intet felém, visszaintettem majd mikor ideért mosolyogva.
- Csak nem eltévedtél ?
- Köszönöm kérdésed, de nem. Azért jöttem utánad, hogy elvigyelek valahova ^^
- Hm? Engem? Most? Mégis hova? -pislogtam és árasztottam el Lyst a kérdéseimmel
Erre csak nevetett- Azt nem mondom meg. -majd felém nyújtotta a kezét- Gyere velem..
Egy ideig csak néztem rá majd elmosolyodtam és bólintottam, megfogtam a kezét mire ő is elmosolyodott. Elindultunk arra a rejtélyes helyre. Útközben sokat beszélgettünk, furcsa de Lysander nevetett. A mai nap tele van meglepetéssel és rejtéllyel xD Lysander elvitt egy fesztivál féleségre. Ohh 0.0 Te ilyen helyekre is szoktál járni? Jó tudni.. Körbementünk és sok mindent vettünk, pár helyre be is rángattam Lysandert. A hazafelé vezető út is kellemesen telt.
- Tudod Lysander.. Te egy elég különleges személyiség vagy.. -mosolyodtam el- És ez miatt kicsit irigyellek..
- Irigyelsz? Mit irigyelsz hm? A férfiasságom?~ -nézett dögösen amin rendesen ledöbbentem majd nevetésben törtem ki
- Nem. -nevettem tovább majd megtöröltem bekönnyezett szemem- Azt, hogy olyan.. Ezt egy kicsit nehéz szavakba önteni.. Te mindig kifejezed magad valahogy, a zenédben, a verseidben...
- Értem.. -majd felnézett az ég felé- Én is irigy vagyok rád..
Erre meglepődtem. Őszintén nem erre a válaszra vártam tőle, inkább valami.. Nem is tudom >.> Mást... na de halljuk madárkám miért irigyelsz te engem. Irigyelsz? Engem? Pff.. *nevető görcsöt kap* Hát oké Lysander.. Most aztán kíváncsi lettem ám~
- Rám? -majd elmosolyodtam- Ugyan miért lennél rám irigy hm? -néztem fel rá
- Igazság szerint azt, hogy ilyen vagy.. Már az eslő perctől fogta foglyul ejtettél a varázslatoddal Oly mértékben magadhoz láncoltál, hogy sehogy se tudok elszökni előled. -lenézett rám majd megfogta mindkét kezem és teljesen szembe állt velem- A szívem és a lelkem már a tiéd, hercegnőm...
Oké ez kiütötte nálam a biztosítékot. HERCEGNŐM?! Mi a ******?! Mióta lett Lysander ilyen őszinte és ilyen.. Romantikus? ._. Hát ezek igazán szép és költői szavak, igazán Lysandert tükrözik. De.. Ezek a szavak.. Állj! Romantica stop! Én nem vagyok szerelmes Lysanderbe! Ugyanolyan barátom mint Cast-- Barátom? Castiel és LYsander tényleg a barátom lenne? Nem... Én máshogy érzem.. Nekem ők nagyon fontosak, hiszen ők ketten..
Elmosolyodtam mire csak nézett rám és ő is elmosolyodott. Mi is lenne velem nélkületek?...
- Köszönöm.. Lysander.. Szavaid tényleg a szívemig hatoltak, örülök, hogy ezt elmondtad.
- Gyere menjünk.. -indult el de nem engedte el a kezem
Így mentünk el addig a pontig ahova Castiellel is jöttem a múltkor. itt elengedtem a kezét majd szembe fordultam vele.
- Köszi az estét, meg úgy mindent. Nagyon jól éreztem magam ^^
- Nincs mit, néha megismételhetnénk nem? -nézett rám majd közelebb lépett hozzám
Én elpirultam majd nyeltem egyet. Magához ölelt. Beleszagolt a hajamba majd végigsimította az arcom, pár hajtincset eltűrt az arcomból majd csak nézett rám azokkal a varázslatos és különleges szemekkel. Ajka közeledett az enyémhez, éreztem meleg leheletét. Ekkor megszólalt a telefontom és Lysander elhúzta a fejét.
- Bocsánat.. Gondolom már hiányolnak a barátaid akiknél laksz. -mondta majd elengedett
Bólintottam majd felvettem. Mikor letudtam újra felé fordultam.- Akkor szia.
- Szia.. -köszönt el majd ellenkező irányba mentünk
Mikor hazaértem Haru nyakába ugrottam és felmentünk a szobájába. Ott az ágyra ült és pedig egyenesen rá vetettem magam az ágyára. Egy párnát ölelgettem miközben elmeséltem neki minden.. na jó majdnem mindent ^^" Castiel és Lysandert véletlen kifelejtettem a meséből >.> Ő nevetve hallgatta végig majd néha kommentálta az eseményeket, vagy viccesebben játszotta el őket. Később még a többiek is társultak és Haru ágyát teljesen elleptük. Miután mindenki kellően kifáradt elmentek aludni, én lefürödtem majd befeküdtem Haru mellé. Ő magához ölelt majd még egy ideig beszélgettünk.
- Figyelj Haru.. Te mit tennél ha 3 irányba húzna a szíved? -néztem fel rá
- Három? -döbbent le- Ki az a szerencsés másik kettő? -nevetett
Erre jó párszor átgondoltam, hogy mondjam-e el. Kis idő múlva nagy nehezen kinyöszörögtem a két nevet mire ő lefagyott és csak tátogott mint hal a vízben. Oké azért ennyire nem kell kiakadni. Vagy igen?
- Eheh.. És ők, hogy éreznek irántad? -ült fel majd lenézett rám
- Hát.. -majd elmondtam neki, hogy mik voltak eddig, igen nem biztos, hogy a legjobb valaha ötlött ötletem de hát mit tudok tenni? semmit.. jó ez így..
Mikor befejeztem a mese estet elkezdtünk erről beszélgetni és átgondolni a dolgokat. Persze néha a saját pártjára szavazott, amit megértek de.. Inkább hagyjuk >.> Na szóval egy ideig mesélt, mesélt de szerintem bealudtam....