Kellemesen feküdtem Haru nagy és puha ágyában a még puhább párnái között. Fel sem akarok kelni innen~ Kellemesen öleltem magamhoz a kispárnát miközben nyakig becsúsztam a takaró alá. Mennyivel jobb mint kint a hidegben ^^ Éppen arról álmodtam mikor lógatom a lábam a tengerbe és hozzák a koktélt :3 Ám eme kellemes perceket a fiúk hangja törte meg, akik az ajtó előtt beszélgettek. Igen jobb helyen már nem is lehetne -.- Próbáltam nem odafigyelni rájuk de ez a téma megütötte a fülem. Elkezdtem fülelni miről is folyik a beszélgetés.
- Az éjjeli balhé után méginkább nem engedhetjük, hogy visszamenjen hozzá. Hiszen Harunak is csak úgy nekirontott mint egy őrült vadállat! -hallottam Nats hangját
- Igazad van. De azért ezt Rinával is meg kellene beszélni nem gondolod? Nem dönthetünk a feje felett.. -válaszolt Toma jóval nyugodtabb hangon haragos barátjának
- Hát ha rajtam múlik inkább viszem magammal mint, hogy még egy percig velem maradjon! Valld be Toma! Tudod milyen valójában Rayn!
- Nem kel bemutatnod, hiszen én voltam a mestere akkoriban. De ha végül azt is döntenénk, hogy magunkkal visszük nem csak mi ketten vagyunk a csapatban. Ezt Akirával és Haruval is meg kell beszélni, meg aztán Rinával is. Én felkeltem, te menj nézd meg Harut..
Toma ráfogott a kilincsre majd lassan kinyitotta az ajtót és bekukkantott, majd belopakodott. Odaosont az ágyhoz majd megnézte mi a helyzet. Én felé fordultam majd csak pislogtam rá nagy zöld szemeimmel. Toma meglepődött majd elmosolyodott. Én felültem majd csak néztem rá boci szemekkel, hogy mi a rák van.
- Azt hittem még alszol. Kipihented magad? -kérdezte kedvesen mint mindig
Bólintottam- Igen.. Mond Toma.. Történt valami az este? Mert hallottam ahogy itt beszélgetsz Natsukival az ajtó előtt.. -néztem félre- Persze nem muszáj elmondanod nekem!! ><
Kinézett az ablakon majd sóhajtott. Szóval beletrafáltam.. itt valami nagyon nagy gáz van, ha még Toma is ilyen komoly. Még is mi az anyám tyúkja történt itt?! Na és amit Haruról mondott Natsu?! Igaz? Ez de zűrös már ><!
- Ha felöltöztél és lejöttél akkor elmondunk mindent rendben? Addig összehívom a többieket.. -indult ki majd az ajtóból- Nem kell aggódnod Rina, nem nagy dolog.. -majd kiment és becsukta az ajtót maga mögött
Én egy ideig még néztem az ajtót majd felkeltem. Felöltöztem majd megfésülködtem, lementem a nappaliba ahol Natsuki ott ült, körülnéztem de a többiek nem voltak lent. Leültem a kanapéra vele szembe. Láttam rajta, hogy valami nagyon nem oké vele, olyan furcsa volt a tekintete. Pontosan nem tudom, hogy mitől vagy, hogy miért de más volt mint eddig az egyszer biztos.
- Hé finomabban srácok!
- Bocsi Haru.. Nem volt szándékos hidd el..
- Nehéz vagy! Csoda, hogy Toma és én elbírunk! Ember ><
Felemeltem a fejem majd láttam ahogy Toma és Akira segít Harunak lejönni. Várjunk egy percet... MI VAN VELED HARU?! Akira és Toma óvatosan leültették a kanapéra mellém, én odacsúsztam mellé majd aggódó szemekkel néztem rá.
- Mi történt Haru?
Akira és Toma is leültek. A három fiú elmesélte, hogy micsoda balhé volt itt az éjszaka. Én hitetlenkedve hallgattam a fiúkat miközben Harut ápolgattam.
- Csak úgy iderontani és nekiesni valakinak.. Chh! Idióta! -tette karba a kezét a szőkeség mérgesen
- Hát igen.. Mondjuk egy dolgot nem értek.. -majd Akira Haru felé fordult- Miért nem támadtál vissza? Lazán megverhetted volna és nem néznél ki így..
- Ez igaz, miért nem üttöttél vissza? -kérdezte Toma miközben hátradőlt a fotelben
- Riana miatt.. -mondta Haru majd lehunyta szemeit- Igaz, hogy nem bírom a srácot de akkor is ő vigyázott Rinára.. Mondhatni ez az ajándéka..
- Mégis miket beszélsz itt?! -mordultam ár, majd magamhoz húztam a fejét és simogattam sötétvörös haját- Néha olyan hülye vagy Haru..
Egy ideig még beszélgettünk erről a dologról majd felkísértük Harut a szobájába pihenni. Én egy ideig ott maradtam vele beszélgetni.
- Nem kell őrizned Rina. Nem vagyok halálos beteg, ez csak pár kisebb sérülés. Rendben leszek. -mondta majd lehunyta szemeit- Beszéltél már a barátaiddal azóta mióta eljöttél?
- Beszéltem pár emberrel.. Van pár barátom akiket megkértem, hogy jelentsenek felőlük. Így mindig tudom, hogy mi van velük ^^
- És nem hiányzik a vörös? -nézett rám komolyan
- Hogy ki?! -kerekedtek ki szemem majd éreztem, hogy elkezd égni az arcom- Ugyan dehogy! -vágtam rá- Egy olyan Vörös Démon nem kell nekem! Nem hiányzik a Piroska!!
- Ne kamuz Rina. Tudom, hogy mikor hazudsz és, hogy mikor nem.. Kedveled a srácot igaz?
Csak csendben ültem mellette az ágyon. Felsőmbe markoltam majd azt gyűrtem és gyűrtem míg Haru meg nem fogta a kezem. Én felnéztem rá majd csak szótlanul néztem azokba a bordó szemekbe. Tisztára olyan mint Lysander, a tekintete olyan nyugodtnak látszik pedig belül biztos, hogy nincs minden rendben. Annyira csodálom ezért őket. Lysander és Harut.. Mi lenne velem ha a körülöttem lévő emberek nem léteznének? Igaz fájó belegondolni.. De tényleg mi lenne akkor? Castiel, Haru, Lysander, Natsuki, Toma és a többi ember nélkül... Igen ilyen hülyeségeken is csak én tudok gondolkozni >< Haru elmosolyodott majd felült és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Buta vagy Rina..
- He?~ -néztem rá bután mire ő megsimogatta fejem
- Beszéld meg a barátaiddal a következő lépésed. Na hagyd ki őket ezekből a fontos dolgokból, hiszen még is csak együtt voltatok elég sokáig.. Akárhogyan is döntesz megfogják érteni a döntésed.
- Biztos vagy benne? És ha nem? És-- erre Haru gyengéden megcsókolt majd mikor elvette ajkait
- Ne keress kifogásokat. Állj fel és keresd meg az utad kis csillag. -nyomta a a homlokát az enyémhez- Mi mindig itt leszünk, Toma, Natsu, Akira és én.
Bólintottam majd megöleltem. Lementem majd felöltöztem rendesen, elköszöntem a fiúktól majd elindultam be a városba. Akikkel találkoztam útközben azoknak szóltam, hogy jöjjenek a szokásos kávézóba. Ezt a helyet mindenki ismeri, még Rosalya mutatta nekem mikor elmaradt pár órám. Mikor mindenkit összehívtam elmentem a kávézóba ahol már ott volt Irisz, Melody és Nathaniel. Leültem hozzájuk majd rendeltem magamnak egy meleg teát.
- Jó látni, hogy nem esett semmi bajod. -sóhajtott Melody
- Hol voltál eddig? Mindenki téged keresett a suliban Nana.. -nyaggatott Irisz
- Ez engem is érdekelne.. -fordult felém Nathaniel komoly tekintettel, majd nézése kissé ellágyult- Mindenki aggódott érted te buta lány..
Bólogattam majd pár kérdésre válaszoltam de addig nem akartam míg mindenki nincs itt. Megjött Rosalya és Leight is majd őket követett Lysander végül Castiel. Mikor mindenki leült elmondtam nekik mindent ami az elmúlt hetekben történt, beleértve a tegnap esti incidenst is. Ők döbbenten hallgatták ahogy meséltem a történteket. Kb olyan lehetett mint amikor az oviban mesét mesélnek a gyerekeknek XD Miután véget ért a mese elárasztottak kérdésekkel 0.0 Nagy nehezen lerendeztem mindent majd csak ültünk csendben.
- Mi lenne ha elmennék a JADE bandával külföldre? A túrnéjukra majd Japánba? -tettem fel nekik a kérdést mire mindenkinek kikerekedtek a szemei
- HOGY MI?! -hangzott kórusban a kérdés
- Jól hallottátok srácok.. Ezt fontolgatom, de mielőtt bármit is döntenék szeretném ha elmondanátok erről a dologról a véleményeteket..
Mindenki elgondolkozott majd egymásra néztek. Kis idő múlva már kellemetlen volt ez a csend ami körülöttünk uralkodott. Én csak kíváncsian kémleltem többieket de semmi >< Castiel is karba tett kezekkel elmélkedett magában, Lysander a szokásos gondolkozó pózban jártatta az agykerekeit, Nathaniel is elég mélyen volt. Rosalya és Leight együtt gondolkoztak míg Melody és Irisz is fontolgatta a választ amire várok már lassan 10 perce. Uh de nyomasztó egy helyzet ><
- Szerintem felesleges volt megkérdezned. Bár te vagy az egyetlen szerencsétlen aki megkérdezi a nyilvánvalót.. -bunkózott Castiel majd velem szembe állt és komolyan, határozottan nézett a szemembe- Ha Ry miatt akarsz elmenni elküldjük őt, ha azok a fickók miatt akkor megvárjuk míg elmennek vagy rágyorsítunk a turnéjukra. Nem értem miért lenne jó ha elmennél Hófehérke..
Lysander bólintott- Castielnek igaza van, semmi értelme elmenned Nana. Szerintem mindenki azt mondaná, hogy maradj velünk. Persze te döntesz.
- Így van! Maradj itt! Olyan jó így együtt nem? Hiányoznál~ -nyavalygott Rosa miközben Leight ölében ücsörgött
Mindenki győzködött, hogy maradjak. Egyedül Castiel volt csöndben egész idő alatt. Én csak csendben hallgattam a többieket, bólogattam és válaszoltam ha felmerült kérdés. Éppen válaszolni akartam amikor Castiel odaállt mellém majd megragadta a kezem és felrántott.
- Bocs srácok! Beszélnünk kell! -rángatott maga után
- Na de--! -ragadtam meg a kabátom majd botladozva estem utána
Kihúzott a kávézó mögé majd megállt velem szemben, haja az arcába lógott, kapucnija a fején volt. Én csak álltam év néztem rá, hogy most meg mi a ráknak ráncigált ki a meleg kávézóból ide ki ahol nem csak, hogy hideg van de még ijesztő is ><
- Castiel..?
- Ne menj el..
Erre felemeltem a fejem, közelebb léptem hozzá de még mindig nem láttam az arcát elég jól, sőt semennyire sem láttam vörös tincseitől. Castiel csak állt egy helyben mozdulatlanul, én tehetetlenül vele szemben. Most meg mi van? Ezért hívott ki?
- Casti-- rakadtak meg karjai hirtelen majd teljesen magához húzott
- Nem akarom, hogy elmenj Nana!