Reggel ölelő és meleg karokban ébredtem.. Valami vagy valaki szuszogott a nyakamba, ez csikálta nyakam így kinyitottam smaragdzöld szemeim majd hátrapillantottam. Haru szuszogott mögöttem, miközben engem szorosan ölelt magához. Elmosolyodtam majd ahogy fekütem, pont kiláttam az ablakon. Kint fújt a szél és havazott, nem is kicsit. Visszatakaróztam majd Haru felé fordultam és hozzábújtam, mikor fejem a mellkasához tettem szívverése megnyugtatott. Olyan meleg.. Amiket tegnap mondtak rólam és Haruról, na meg arról a botrányról.. Olyan mint egy rossz álom, egy nagyon nagyon rossz álom. Belemarkoltam Haru fekete trikójába majd lehunytam a szemeim és csak hallgattam ahogy szuszog, ahogy dobban a szíve. Kényelmesen feküdtem mikor megmozdult. Kezét fejemre tette majd megsimogatta hófehér hajammal borított fejem.
- Újra a karjaimban.. Újra itt vagy velem.. Rina.. -nyomott a fejemre egy puszit majd csak simogatott
Én elmosolyodtam. Ez most komolyan azt hiszi, hogy még alszom? Hát jó.. Nem akarok felkelni de lassan elfekszem az oldalam >< Vettem egy nagy levegőt majd kinyitottam szemeim, pislogtam párat majd felnéztem Harura. Ő először csodálkozott majd láttam, hogy vörösödik.
- Ébren vagy?Bólintottam
- Igen..
Elmosolyodott majd felemelkedett és kinézett az ablakon, én is felemeltem a fejem majd csak lestem a külvilágot. Majd nem bírtam tovább és visszafeküdtem haru nagy és puha párnáira, arcom a párnákba fúrtam. Elgondolkoztam majd azt vettem észre, hogy betakar. Felemeltem a fejem majd láttam, hogy felekelt.
- Te pihenj nyugodtan, a tegnapiak biztos felkavartak. Én megyek intézek valami reggelt rendben?
- Rendben.. Figyelj Haru én.. -ültem fel mire kérdően nézett rám, nyeltem egyett majd sóhajtottam- Amiket tegnap mondtatok.. Szóval ami régen volt..
- Nincs semmi baj.. -mondta komoly hangon- Azóta sok idő telt el Rina, különben is nem emlékezhetsz rá..
- De még azok után is, úgy bánsz velem mintha.. -erre leült az ágyra majd felemelte az állam
- Vannak dolgok melyet jobb elfelejteni, mint fennakadni rajtuk. -mondta lágy hangon
Én csak néztem vörös szemeibe, tekintetében teljesen elvesztem. Közelebb hajolt hozzám mire én elpirultam, csak néztem és néztem azokba az elbűvölő tekintetekbe. Lehunyta szemeit majd melegséget éreztem ajkaimon. Csókja olyan lágy és finom volt, szinte simogatott. Mikor elvette ajkait egyik kezével végigsimította az arcom, másikkal beletúrt a hajamba. Haru folyamatosan kényeztetett jobbnál jobb csókjaival, a végére más én is viszonoztam ezeket a csókokat. Eme bűvös perceket Natsuki rontotta el azzal, hogy benyitott. Mikor meglátta a dolgokat szemi kikerekedtek.
- H-Haru!! T-te meg mit művelsz?! -mutatott rám- Mit műveltek?!
Haru elengedett majd felállt.
- Olyat amit te sosem kaphatsz meg, amire vágysz de nem lehet a tiéd.. -mondta majd Natsuki szemébe nézett (UI.: kaptam jelzéseket, hogy valaki nem tudja ejteni szőkeségünk nevét ^^" hát akkor tessék.: Nacuki )
- Chh! Szemét.. -szorította ökölbe a kezét
Egy ideig még farkasszemet néztek, majd Haru nyert és Natsu (Nacu) elment. Haru sóhajtott majd visszafordult felém. Én csak megszeppenve néztem őket, azaz most már csak őt. Arcom még mindig égett, szívem hevesen vert.
- Ne is törődj vele. Mindjárt kerítünk neked ruhákat és felöltözhetsz.. Addig maradj itt. -mondta majd intett és kiment
Én sóhajtottam majd hátradőltem, csak bámultam a fehér plafont. Arcom vörösen égett, hideg ujjaimmal végigsimítottam forró ajkaim majd elmosolyodtam. De annyira hiányérzetem volt. Vagy inkább bűntudat? De miért? A fiúk miatt? Castiel és Lysander az oka, vagy esetleg Nick és Rayn? Nem tudom.. Lehunytam a szemeim majd csak merengtem, mintha egy teljesen másik helyen lennék. Összegeztem a dolgokat majd próbáltam rendetrakni a fejemben. Túl sok dolog történt velem, túl sok dolog van amire nem emlékszem! És ez a jelenlegi helyzet.. Sóhajtottam majd az ablak felé fordultam, csak bámultam kifelé az ablakon nézve, ahogyan esik a szűz fehér hó. Egy jelentet és egy válasz kavarog a fejembe mióta csak idejöttem.
Egylány megkérdez egy nála kicsit idősebb fiút.
- Miért csinálják? Miért áldozzák fel az emberek az életüket? -kérdezi a lány a fiúfelé fordulva
A fiú csak nézett a naplementébe, hosszú hajába beleka a szél majd zászlóként lobogtatja.
- Ha valaki eltávozik, annak vége. A múltja, a jelenne, sőt még a jövője is eltűnik. Bevetésen a halál, dicsőn vagy dicstelenül, de mindig túl gyorsan érkezik. Nem válogat.
Majd elmosolyodott és a lányrenézett, majd újból a naplemetét nézte.
-Ám még a halálukon levőknek is vannak álmaik. Abban viszont mind megegyeznek, hogy vannak számukra fontos dolgok: szülők, gyermekek, barátok, szerelmek. Azok, akik pótolhatatlanok. Megbíznak egymásban és segítenek. Azok, akikkel születésünk pillanatában találkozunk, és a halálunkig mellettük élünk. Végül ezek a láthatatlan fonalak az idő múlásával erősebbé válnak a legerősebb kötélnél. Nehéz elmagyarázni. Mindannyian a kör részei vagyunk.
A lány csendben állt a fiú mellet majd ő is a naplementébe nézett, belegondolt majd csak nagy szemekkel nézett a távolba. A fiú felé fordult majd megölelte és megsimogatta a fejét, így álltak a nap lemenő fényeiben.
Nem értem.. Mikor volt ez? Ki volt az a fiú? Sóhajtottam majd átöleltem egy párnát, csak gondolkoztam és gondolkoztam ezen az egy dolgon. Bár azon is kellene, hogy hogyan kerülök ki a kialakult helyzetből. Csak nyöszörögtem és morogtam majd beleharaptam a párnába.
- Mégis..mit tegyek..? -mondtam miközben csócsáltam szerencsétlen párnát
Hallottam, hogy valaki bejön. Elengedtem a párnát majd megfordultam. Haruval találtam szembe magam, kezében egy szatyorral. Felültem majd elém rakta a szatyrot, én kíváncsian nyúltam érte majd belenéztem. Női ruhák voltak benne, szemeim kikerekedtek majd kivettem párat.
- Ezek meg honnan vannak? -kérdeztem miközben megnéztem a kivett ruhákat
- A tieid voltak, még régebben hagytad nálam. -mondta majd elmosolyodott- Ha felöltöztél gyere le hozzánk.
Kiment majd megvártam míg biztosan elmegy. Mikor meggyőződtem róla, felkeltem és felpróbálgattam a ruhákat. Hm.. Érdekesek de nem gond ^^ Ízé.. Ez.. Nem ez lesz! oh az még szebb! Mikor eldöntöttem nagy nehezen felvettem és elégedetten néztem a tükörbe.
- Hm~ Tökéletes! Mikor nőtt meg ennyire a hajam? Ennyi idő eltelt volna?
Kerestem egy topánkát majd lementem a fiúkhoz. Lent ettünk majd megbeszéltük a dolgokat, elvileg mostantól nincs harag és Haru is közeledik hozzám. Ez mind szép és jó, örülök is neki de mi lesz Castielékkel? Őket csak úgy otthagytam tegnap este.. Talán szólnom kellene, hogy mi a helyzet. Elkértem Haru telefonját majd rejtettről hívtam Castielt, csak kicsit kellet várnom.
- Ki vagy és mit akarsz? -mondta a szokásos bunkó hangján -.-
- Én vagyok az Nana..
- Nana?! Hol vagy? -kérdezgette majd Lysander vette át a kagylót
- Nana? Minden rendben?
- Igen persze.. Barátoknál vagyok akik vigyáznak rám. Figyelj tegnap-- szakított félbe Castiel üvöltése
- Mégis kiknél és hol?! Nana most azonnal mond meg nekünk!
Erre elpattant nálam a cérna. Mit dirigál ez nekem?! Kinek képzeli magát ez a vörös démon?!
- Pofa be piroska! Ha ennyire nem tudsz normális lenni add vissza Lysandernek a telefont! -üvöltöttem bele mire a szobában a levegő megfagyott, a többieket kb ennyivel jellemezhetném 0.0""
- Te ki..! -majd Lys lekeverte
- Bocs Nana, de Castielnek igaza van. Hol vagy most?
- Jó helyen. Ry hogy viseli? -kérdeztem unottan
- Kiborult, utólag már bánta de ez olyan szokásos. Figyelj nem jó, hogy elmentél. Még nem tértek vissza az emlékeid, veszélyes így mászkálnod.
- Nem kell féltened Lys, vannak akik vigyáznak rám. Majd valamikor még beszélni akarok veled valamiről rendben?
Miután mindent megbeszéltem velük letettem. Sóhajtva mondtam el a srácoknak a dolgokat mire tanácskozni kezdtünk, kis idő múlva megint csörgött a telefon. Vissza adtam Harunak mire ő félrevonult.. Jól telt a nap ^^ Elmentünk és körbejártuk a várost, sokat nevettünk. Bár az igazat megvallva elég fura egy banda egy a JADE, érdekes négyessel van dolgom.. Mikor visszaértünk mindenki lezuhanyozott majd még késő estig beszélgettünk. Mikor felmentünk aludni mosolyogva váltunk el, mindenki kedves velem.. De nem tudom miért.. Sóhajtottam majd bedobtam magam haru ágyába.
- Én is ideférek azért? -kérdezte
- Oh Haru.. -keltem fel majd arrébb mentem ^^"-Bocs..
- Semmi gond.. -feküdt be majd csak nézett rám- Gyere ide..
- Hm? -pislogtam rá, erre csak magához húzott
Én elpirultam, ő csak simogatta fejem. Ugyan olyan mint reggel, olyan jó~ Haru karjaiban aludtam el és aludtam át az éjszakát...