Megfagyott bennem a vér a fiúkat hallva. Sietve kezdtem el pakolni a dobozt de bár papír leesett, utánuk nyúltam de csak egyet bírtam elkapni.
- Ti is láttátok? -hallottam Lysander hangját
- Igen.. Nana te vagy odafent? -mondta Castiel majd hallottam a lépteket
Én visszahúztam a kezem majd tanakodtam, hogy ezt hogy magyarázom meg nekik. Kis gondolkodás után megjelent mellettem Castiel, amitől én majdnem szívrohamot kaptam.
- C-Castiel?
- Nem a húsvéti nyuszi.. -morgott- Mit keresel itt fent? Pláne ilyen szerelésben ilyen hidegben..
- Hát.. Ízé.. Én csak..
Sóhajtott majd körülnézett és kiszúrta a dobozt amit próbáltam rejtegetni előle. Gyanúsan nézett rám majd a dobozra mutatott.
- Mi van a dobozban?
- Semmi semmi.. Csak pár régi kacat.. -mondtam villám gyorsasággal majd ártatlanul néztem rá, de volt egy olyan satnya érzésem, hogy nem nagyon hatotta meg
- Akkor mutasd meg. -tette karba a kezét majd türelmesen várt
- Ugyan..
Erre elindult felém majd megfogta a kezem, hátrahúzott majd megnézte a dobozt. Elgondolkozott majd leadta Lysandernek, majd leparancsolt a padlásról. Mondjuk semmi joga nincs hozzá mert az ÉN padlásom, és azt csinálok amit akarok! Mikor lemásztam Lysander és Nick kérdően néztek rám, én erre csak durcis nézéssel válaszoltam.
- Most meg mi van? -baktattam le a nappaliba majd ledobtam magam a fotelba
Mikor Castiel-ék is lejöttek megnézték a fekete doboz tartalmát. Én csak csendben ültem és figyeltem a három kutakodó fiút. Mikor meguntam kikaptam mindent a kezükből majd visszaraktam a dobozra és még a dobozt is elvettem előlük. Ők csak pislogtak, hogy én mi a francot művelek.
-Eh.. Nana?
- A doboz tartalma nem tartozik rátok! -jelentettem ki tározottan majd rátettem a tetejét és néztem vissza fiúkra- Nem kel folyton kutakodnotok.. Amúgy meg, mit is kerestek ti itt? -ültem vissza majd kérdeztem karba tett kezekkel
- Chh! -vágta hátra magát Castiel
- Csak meglátogattunk, bár nem gondoltuk, hogy a padláson találunk majd. -mondta Lysander magyarázatul ami nem tűnt számomra hihetőnek
Mióta elvesztettem az emlékeim folyton környékeznek ezek hárman -.- Ami mellesleg kezd az agyamra menni >< Nincs egy szabad napom, órám, hogy ne találkozzam valamelyikkel vagy ne beszélnék velük. Igen bírom a srácokat de ez már sok belőlük, ráadásként még Ry is a nyakamon van aki lassan megörit a szeretetével vagy a kedvességével :P Kezdem nagyon unni ezt a minden napos cirkuszt. Miután beszélgettünk a szó legszorosabb értelmében kiraktam őket azzal a mondattal, hogy ,, Bocsi dolgom van, és nem fértek bele!" Hallottam, hogy még jó ideig az ajtó előtt álltak de nem nagyon izgatott, sóhajtottam majd leültem a kanapéra és kezembe vettem a fekete dobozt. Találtam egy fényképet ami számomra mindent megmagyarázott. Kikerekedett szemekkel olvastam azt a szöveget, ami a hátuljára volt írva. Majd az újságcikkeket is szemügyre vettem. Semmi kétség mégis igaz! Bár elég nehéz elhinni.. Viszont ez a Haru.. Őt honnan a rákból ismerem én?! Ismerős az arca meg minden de gőzöm nincs, hogy honnan. Éppen a képeket és cikkeket raktam csoportokba amikor Ry megjött.
- Estét Nan-- döbbent le látva, hogy mit csinálok
- Mit csinálsz?
- Hát.. -néztem az előttem lévő dolgokra
Idesietett majd megnézett mindent, ideges lett. Majd mérgesen rám nézett.
- Ezeket hol találtad?! -vont kérdőre mérgesen majd csak tovább kutakodott
- A-A padláson.. -nyöszörögtem
Morgott majd egy fényképet talált amit szorongatott, keze ökölbe szorult majd összegyűrte. Felém kapta a fejét, szemei gyűlöletről és méregről árulkodtak. Én ijedten néztem vissza rá majd hátrálni kezdtem tőle. Ebbe meg mi a fene ütött?! Mégis mi az amit ennyire el kell titkolni előlem?! Mi történt régen.. Amiről nem tudhatok? Tovább rámolta a dobozt kiabálva, én felrohantam az emeletre sírva majd magamra zártam az ajtót. Utánam fog jönni! Klór! Lemosom a vörös hajfestéket magamról és elmegyek innen.. Egy ideig jobb ha kimarad a következő dolgokból. Egy üveg víz és klór egy vödörben. Kiengedtem a hajam majd alaposan megmostam, mikor lejött megtöröltem majd átöltöztem. Eközben Ry rendesen ordibált majd hallottam, hogy Castiel és Lysander is megjöttek. Komolyan itthonról kell megszöknöm? @.@ Na jó nem baj.. Csak menjek már! Kimásztam az ablakon majd át a kerítésen és rohanni kezdtem, nem tudom, hogy merre.. De nem is érdekelt, csak az, hogy minél messzebb ettől a háztól! Már egy órája kóborolhattam az utcán amikor egy autó megállt mellettem, én nagy nehezen oldalra fordítottam a fejem, hogy megnézzem őket. A kocsiból egy halványbarna hajú fiú szállt ki, csodálkozva nézett rám majd rám terítette a kabátját.
- Régen láttalak Rina.. Gyere.. -mutatott a kocsi felé
Én csak ijedten néztem rá, szemeim égtek a sírástól. Nem mehetek vele, hiszen azt sem tudom, hogy ki ő.. Vagy igen? Testem remegett, még néha egy egy hüppögést kiadtam de már kezdtem megnyugodni. Ő kedvesen elmosolyodott.
-Nem kell félned, én vagyok az Toma.
- To..ma? -néztem fel rá
- Igen.. Mond minden oké? -hajolt közelebb az arcomhoz
- Nem nincs.. -lábadtak újra könnybe szemeim- Hiszen elvesztettem az emlékeim.. És.. És.. Rayn nem akarja elmondani őket.. -sírtam mire ő magához húzott és átölelt
- Jól van nyugodj meg. Majd nálunk mindent elmesélsz rendben? -kérdezte majd beültetett hátra
Bólintottam mire ő becsukta az ajtót, beült a kormány mögé majd elindultunk. Sokat hátranézett, mosolygott rám. Kedvesnek tűnt, bár nem is emlékszem rá. Vajon honnan ismerem Toma-t? Sokat kérdezett de csak néhány kérdésére tudtam válaszolni. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy behajtunk egy nagy ház elé.
- Megjöttünk Rina. A többiek örülni fognak neked. -mosolygott hátra
Mikor segített kiszállni jobban megnéztem a házat, hatalmas volt, körülötte testőrökkel. Ő biztatóan megfogta kér vállam majd bevezetett, bent letette a kulcsait majd megsimogatta a fejem.
- Figyelj rám, a többiek nem tudják, hogy elveszítetted az emlékeid ezért lehet, hogy csúnya dolgokat fognak neked mondani.. Te csak maradj mellettem rendben?
- Rendben.. -mondtam félénkenUgyan úgy mögöttem jött fogva a vállaimat, szorosan mentem előtte
Beléptünk egy szobába ahol még három fiú ült, az egyik nagyon ismerős volt. Volt ott egy szőke is aki rögtön kiszúrt, majd kikerekedtek a szemei, a másik egy fekete kissé hosszú hajú srác volt aki szintél meglepődve nézett rám. Toma komoly tekintettel húzott magához, határozottan fogta két vállam.
- Miért hoztad ide őt Toma? Ugye tisztában vagy vele, hogy ki ez a csaj.. -mondta a szőke majd felállt
- Igen tudom. És szándékosan hoztam őt ide hozzánk, de mielőtt támadnál-- majd közbe vágott a szőke
- Hogy lehetsz ilyen hülye?! Neki semmi köze hozzánk és nekünk sem hozzá! Pláne a történtek után nem, úgyhogy vidd őt vissza oda ahol találtad! -támadt
- Egyet kell értenem Natsukival.. -tette karba a kezét a fekete
- De nem is értitek, hogy miről va szó! Csak támadjátok szegényt! Segítenünk kell Rinának! -kiáltotta Toma mire a teremben megfagyott a levegő
Az eddig fekvő harmadik fiú felült majd felénk nézett. Azt hittem lehidalok! Azok a szemek, az a haj, az a nézés! Ő az a fiú az álmaimból és az újságból! Mikor meglátott ledöbbent, hirtelen nem is tudott megszólalni, majd tekintete szúróssá vált, felállt majd idejött.
- Toma..
- Nem Haru.. Most végighallgatsz engem.. És Rinát. -mondta határozottan mire én nyeltem egyet
Erre mindenki elhallgatott, ijesztő és vérfagyasztó csend. Én lehajtottam a fejem és csak a padlót néztem, Toma egy pillanatig sem tágított mellőlem, nem engedett el.
- Rendben.. -törte meg a csendet a vörös hajú fiú, Haru
Leültünk, a három fiú csendben várta a mondandónkat. Én Toma-ra néztem, mire ő csak biztatóan bólintott. Mit kellene mondanom? Nem emlékszem rájuk, szinte nem is ismerem őket!
- Nem véletlen hoztam ide Rinát. -kezdett bele Toma- Mielőtt elbírálnátok újra tudnotok kell, hogy Rina elveszítette az emlékeit. Az Összeset! -jelentette ki komolyan mire a fiúk szeme kikerekedett
- Mindent?! -nézett rám Natsuki- Mégis hogyan?
-Pár hete, hónapja.. Egy balesetben.. -majd félrenéztem- Elgázolt egy autó. talán 3-4 hétig voltam kómában, az orvosok szerint elég súlyos a helyzetem. Ezért Rayn vigyáz rám, és meséli el nekem a dolgokat.. Bár mostanában...
- Csak folytasd Rina.. -tette kezét a vállamra Toma
Összeszedve erőm vettem egy mély levegőt. A többiek kíváncsian és csendben néztek rám, én nehezen de folytattam.
- Mióta felébredtem a kómából, valaki folyton jelez nekem, hogy hol találom meg a kérdéseimre a választ. A legutóbbi válasz egy fekete dobozban volt, de ez a valaki nem mondta, hogy másokra ilyen hatással lesz..
- Mi volt a dobozban? -kérdezte Haru
- Kották és fényképek, lemezek, újságcikkek.. Elkezdtem átnézni őket majd találtam pár fényképet rólatok is, ám amikor Ry megjött. -nyeltem egyet- Megváltozott, ordibálni kezdett és kikutatni a doboz tartalmát, neveket és dátumokat kiabált. Ijesztő volt, csak dühöngött...
- Ennyi elég lesz.. -húzott magához Toma majd simogatta a fejem és nyugtatott
- Akkor a dobozban a régi dolgai lehettek, a bandája és a botrány.. -mondta gondolkozva a fekete hajú
- Igazad lehet Akira. De akkor hogy találtad meg Rinát Toma? -kíváncsiskodott Natsuki
- Az utcán.. De tényleg Rina.. -nézett rám lila szemeivel
- Elszöktem.. Már az ajtómnál volt amikor úgy döntöttem inkább elmegyek..
Mikor mindent megbeszéltünk rendesen bemutatkoztam majd elmesélték, hogy mi történt régen, hogy milyen viszonyom volt Haruval, és hogy hogyan történt az a botrány. Majd elmondtam az álmomban szereplő személyt, ami később kiderült végig Haru volt. Idő közben észrevettem, hogy már kezdek álmosodni.
- Álmos vagy? -kérdezte Haru mellettem
- Csak kicsit..
- Tényleg le kéne feküdni.. Holnap még dalt kell írni.. -sóhajtozott Natsuki- Rina hol fog aludni? -mutogatott rám
- Hát.. -vakargatta a fejét Toma
- Majd alszik velem, mint régen.. -mondta Haru mire a többiek bólintottak
Mikor felmentünk Haru adott egy pólót aludni, én elmentem majd felvettem. áh csak kicsit volt rám nagy -.- Haru elmosolyodott.
- Hát.. Jobb mint a semmi.. -mondta miközben felvette a trikóját, azta *--* de bámulnám még jó darabig :3
- Ízé.. -pirultam el majd félrenéztem
- Menj feküdj le nyugodtan, én még szólok a srácoknak valamiről
Bólintottam majd befeküdtem a nagy ágyba, kényelmes és puha volt ~.~ Hozzátudnék szokni, sokkal jobb mint az én ágyam otthon. Otthon.. Betakaróztam majd azt lestem ,hogy mikor jön Haru. Ám álmosságom győzött és elaludtam, mielőtt visszajött volna. Vajon holnap mi fog történni velem?