Rina balesete óta két hét telt el. Rayn és Castiel rengeteget jártak a lányhoz, Melody és a többiek is gyakran jártak bent a kómában fekvő lánynál. Rayn gondozta Rina lakását és vigyázott az állapotos Daliára, Castiel és Lysander még a zenét is abbahagyták, a többiek is nehezen viselik barátjuk szenvedését. Teltek múltak a napok.. Az 5.héten Rina kezdett magához térni, a szükséges vizsgálatok megállapították, hogy minden rendben vele. Ám a naggya még hátra volt. Rina még a saját nevére sem emlékezett, pár vizsgálat után nyilvánvalóvá vált, hogy a lány emlékei elvesztek. Felhívták Raynt mint hozzátartozót aki rögtön otthagyva az iskolát a kórházba sietett.
- Doktor úr! -rohant végig a folyosón majd Rina szobája előtt megállt- Hogy van Rina? Minden rendben van vele? -kapkodott levegőért a fiú miközben feszülten figyelte az orvost
- Az eredmények jók lettek, viszont akadt egy kis probléma.. -mondta komoly hangon
- Mi lenne az? -húzta most már ki magát
-Rina valószínűleg elvesztette minden emlékét..
Rayn megdermedt. Az orvos szavainak nem akart hinni.. Gondolataiban még a vidám régi Rinát látta, majd Nanát ahogy sírva futott hozzá. Rayn a fejét fogta majd megrázta.
- Az nem lehet.. Túl sok minden van amire emlékezni-e kell...
- Sajnálom.. -tette a kezét a fiú vállára- Mi minden megteszünk, hogy visszaszerezzük az emlékeit de ez egy hosszadalmas folyamat. Neki kell emlékeznie a dolgokra. Nekünk nem szabad elmondanunk az igazat. Nem tudhatjuk hogyan reagálna rá, ilyen helyzetben a páciensek eléggé könnyel elvesztik a fejüket és bármire képesek.
- Értem.. De akkor most mi lesz vele? -nézett fel az orvosra Rayn
-Egyenlőre itt marad, a többit majd idővel megbeszéljük.. Elnézést. -mondta majd elment
Rayn a folyosón állt és az orvos szavait ismételte.. ,, elvesztette minden emlékét... hosszadalmas folyamat.. neki kell emlékeznie.." Egy ideig még kint volt a folyosón és összeszedte a gondolatait majd bement a lányhoz..
Nana/Rina szemszöge.:
Fáradtan és álmosan keltem fel. Egy furcsa fehér szobában voltam, mellettem gépek voltak amik rám voltak kötve. Mégis mik ezek az ízék? Körbenéztem a szobában és csodálkozva észleltem a körülöttem lévő dolgokat. Egy fehér köpenyes ember jött be hozzám mosolyogva.. Ő meg ki?
- Hogy érzi magát Nana? -kérdezte mosolyogva majd mellém sétált
Én csak kérdően néztem rá. Ő azokon a gépeket nyomogatott valamit. Amikor végzett várakozóan nézett rám.
- Ugyan Nana nem kell félnie.
- Mégis... Ki az a Nana?
A férfi döbbenten nézett mám majd elkezdett nézegetni, belevilágított a szemembe majd elvittek valahová ahol mindenfélét kérdeztek amire persze nem tudtam mit mondani. Az egésznek a lényege, hogy csak egyet tudtam csinálni.. Ülni és nézni a többi embert.Amikor visszavittek azt mondták,hogy pihenjek és próbáljak meg aludni. Én csak feküdtem a szobában, az ablak felé fordultam háttal az ajtónak és néztem ki az ablakon. Kint olyan furcsának tűnt minden.. Miközben szorongattam a takaróm hallottam, hogy valaki megint bejön. Azt hittem, hogy az orvos de nem. Egy barna hajú barna szemű fiú nyitott be, arca sápadt volt, karikásak voltak a szemei. Ő meg ki?
- Hogy érzed magad? -csukta be az ajtót majd jött az ágyamhoz
- Fáradtan.. -mondtam majd hátradőltem az ágy háttámlájának
- Emlékszel valamire? -kérdezte miközben leült az ágy melletti székre
Erre megráztam a fejem. -Talán a nevemre.. Nana..
A fiú erre elszomorodott, sóhajtott majd csak figyelt engem. Néha kérdezett dolgokat de nem tudtam neki válaszolni. Persze, hogy nem.. Hiszen az arcából ítélve még a nevemet sem tudom. És most mi lesz?
- Ízé.. Most mi lesz?
Erre felemelte a fejét majd rám nézett. Haja a szemébe lógott, láttam a bánatot benne. Vajon milyen kapcsolat van köztünk?
- Egyenlőre itt maradsz a kórházban.. Az orvosok vigyáznak majd rád. Én minden pan bejövök hozzád rendben? -ejtett egy apró mosolyt
- Igen.. Téged.. Hogy hívnak? Ismerlek? -nyögtem ki végül a két kérdést
-Hát... Ismersz.. A nevem pedig.. -majd hirtelen nyílt az ajtó és egy fiú rohant be rajta
- Nana! -rohant az ágyhoz
A másik fiú fel állt majd elém állt. Én csak nagy szemekkel néztem rájuk.
- Castiel... Nem kellet volna bejönnöd hozzá.. -mondta majd hátrapillantott rám- Nem kell félned tőle.. -erre a vörös kérdően nézett
- Mégis mit akarsz Rayn?! -morgott majd rám nézett- Nana... Sajnálom amit tettem.. Én nem akartam..
Én meg sem bírtam szólalni, azok a szemek.. Mintha már láttam volna őket. Castiel döbbenve nézett rám majd Raynre.
- Castiel.. -ekkor Castiel megragadta Rayn felsőjét
- Mégis mit jelentsen ez?! Mi az, hogy "nem kel félned tőle"?! Rayn!
- Nyugodj már meg! Különben is megijeszted! -mutatott rám- Rina azaz Nana.. -majd lehajtotta a fejét- Elvesztette az emlékeit...
Ekkor a vörös elengedte Raynt ,majd rám nézett. Térdre rogyott majd az ágyhoz kúszott, fejét az ágyra hajtotta.
- Ez mind miattam van.. Basszus! Nem.. Nem! Ez nem lehet! -üvöltötte
Rayn csak állt lehajtott fejjel, mintha könnyezett volna. Miért sírnak? Kik ők nekem? Nem bírtam tovább nézni ahogy a vörös mindjárt az ágyba veri a fejét. Felülte majd odahajoltam hozzá és megsimogattam az arcát.
- Hé~... -erre felnézett rám, szemei talán kissé be is könnyeztek- Nincs semmi baj..
Erre az arcán lévő kezemre tette sajátját majd lehunyta szemeit.
- De baj van.. -mondta majd fel állt
Erre csak nagy szemekkel néztem fel rá. Ő szomorú tekintettel nézet le rám majd leült az ágyam szélére, megfogta a kezem majd vett egy mély levegőt.
- Had kérjek bocsánatot...
- Én szerintem kimegyek.. -mondta Rayn majd ki is ment
Castiel gondolkodóba esett. Én csak ültem az ágyban majd éreztem, hogy egyre nehezebb.
- Cas-- majd majd hirtelen hátradőltem mire szemei felpattantak
- Bocsánat.. Biztos fáradt vagy még.. -mondta majd megsimogatta az arcom
- Csak egy kicsit..
- Meg kellet volna, hogy védjelek de nem tettem.. Pedig a fiúdnak pont ez lenne a feladata.. -majd ökölbe szorította a másik kezét- Ezentúl mindig melletted leszek és vigyázok rád!
- Fiúm?!